Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - IRODALOM - Elekes Lajos: Ungureanu, Gh.: Contribuţie la cunoaşterea archivelor moldoveneştí pâna la regulamentul organic (1832). (Adalék a moldvai levéltárak megismeréséhez az 1832-i rendezés előtt) Revista Archivelor, Vol. III., nr. 6–8. 1936–1937. / 270–271. o.

,270 IRODALOM tag vagy a tanácson kívül álló szakember van megbízva: a levéltári hivatal vezetője maga intézkedhetik. A tanácsba meghívandók a szövetségi minisztériumok, továbbá Linz, Bregenz, Bécs városok s a bécsi rendőrigazgatóság levéltárainak vezetői, az egyes tartományi levéltárak főnökei, ha a kérdéses levéltárakról, úgyszintén az országos levéltárak vezetői, ha az országos levéltárakat érintő kérdésekről van szó. A levéltári tanácsnak és a levéltári hivatalnak, Ó.Z egész osztrák levéltárvédelemnek igen fontos gyakorlati tényezői a levéltári felügyelők, akiket a levéltári hivatal nevezett ki. Állásuk — miként a levéltári tanácsosoké is — tiszteletbeli, csupán a felmerülő útiköltségeket térítik meg nekik, Levéltári felügyelő csak az lehet, akit tudása és gyakorlati munkássága erre a tisztségre alkalmassá tesz. Felügyeleti körük elsősorban a magántulajdonban levő levéltárakra terjed ki. Ha ezek szállítás vagy kedvezőtlen elhelyezés következtében veszélyben forogtak vagy eladásra kerültek, nekík kell a szükséges intézkedéseket megtenniök. Újsághíreket, alkalmi iratokat és különleges publikációkat is ők küldenek meg a levéltári hivatalnak, legalább is ezek megjelenéséről a hivatalt értesíteniük kell. Ha valahol vizsgálatot kell tartani, a levéltári hivatal megbízásából a felügyelők folytatják le. A legfontosabb azonban az, hogy a felügyelők kötelessége a levéltári iratok iránti érdeklődés felkeltése és ébrentartása. Az osztrák szövetségi állam, mint az 1934. évi alkotmány 34. pontja kifejti, a levéltár- és könyvtárügy rendezése érdekében mindent elkövet. Főként jelentősnek tarthatjuk a levéltári felügyelők intézményét, amely csakugyan a közönség és az állam levéltárvédelmi intézkedései között az összekötő kapcsot jelenti s biztosítja azt, hogy az állam intézkedései a gyakorlati életbe átmenjenek s a múlt értékes emlékei magánosok kezén el ne kallódjanak és meg ne semmisüljenek. K. munkája a levéltári irodalomban kimagasló helyet foglal el, hiszen az ilyen jogszabályok még az állami hivatalnokok soraiban sem közismertek s az ilyen intézkedések végrehajtására vajmi kevés történik. Bakács István János. Ungureanu Gh.; Contríbulíe la cunoasterea archívelor moldovenestí pana la regulamentul organíc (1832). (Adalék a moldvai levéltárak megismeréséhez az 1832-i rendezés előtt) Revista Archivelor vol. III. nr. 6—8. Bucuresti 1936—1937. 63—78 1. — A vajdaságok 1832. évi átszervezése meglehetős gonddal terjeszkedett ki — természetesen a közigazgatás, a hivatalélet kívánta szempontok szerint — a levéltár kérdésére is. Nem kétes, hogy ez a rendezés már csak egy korábban megindult fejlődést tetőzött be; a század elején ugyanis egyes hivatalok mellett már kétségkívül olyan alakulatokat látunk, melyek megérdemlik a levéltár nevet. Az viszont, hogy ez a fejlődés milyen korábbi formákra támaszkodott, elég homályos. Kér-