Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - IRODALOM - Jánossy Dénes: Jenkinson, Hillary: A manual of archive administration. New and revised edition. London, 1937. / 258–265. o.

IRODALOM 263 folyó közigazgatáshoz intéz, hogy lehetőleg ne „gyártsanak" szükségtelenül aktákat, A problémának ez a „függeléke" azonban lényegileg mégis csak kívülesik a levéltárak hatáskörén, A protocollumok, regiszterek, indexek tárgyalása során felveti azt a kérdést, hogy nem volna-e célszerű a levéltárakból kiselejtezni az összes elutasító elintézések fogalmazványait. J, ugyanis abból a meggyőződésből indul ki, hogy egy ilyen elintézésnek az elutasító tartalmon kívül — az angol gyakorlat szerint — nincsen más érdemi jelentősége. Az elutasítás ténye pedig a helyesen vezetett protocollumból (lásd az „Elintézés módja" rovatot) ugyís kitűnik; tehát tárgyi szempontból nem látszik fontosnak, hogy az ilyen értelmű elintézés fogalmazványát is megőrizzük. Kétségtelen, hogy J,-nak ezen álláspontja logikusan következik abból a felfogásából, amellyel a levéltár feladatát körvonalazta. E feladatot — mint láttuk — az anyag őrzésében (rendezésében) és esetleg gyűjtésében jelölte meg és egyúttal hangsúlyozta, hogy a történeti kutatás szempontjait nem sorolja a levéltár alapvető feladatai közé. Itt a magyarázata a szerző merész selejtezési elgondolásainak. Ugyanis, ha nem hagyta volna ki a forráskutatás szempontját a levéltári feladatok köréből, akkor nem javasolhatta volna az elutasító válaszfogalmazványok kiselejtezését. Talán mondanunk sem kell, hogy e javaslatát még levéltári szempontból sem oszthatjuk: még kevésbbé helyeselhetjük a történetkutatás szempontjából, mely köztudomás szerint adott esetben a kiselejtezésre ítélt fogalmazvány tárgyi tartalmán kívül annak formai értékére is súlyt helyez. Ugyanis az elintézés létrejővetelében közreműködő hivatalos személyek szerepét, a fogalmazáson történt esetleges szövegmódosításaikat és ennek folytán az ügyről alkotott felfogásukat rendszerint csak a fogalmazványok, nem pedig a protocollumok elintézési rovatában szereplő irodai feljegyzés alapján ismerheti meg a kutató, ami pedig adott körülmények között döntő fontosságú lehet ítélete megalkotásánál. Ha tehát a fogalmazványokat J. ajánlata szerint kiselejtezzük, a történetkutatást fosztjuk meg e más úton aligha pótolható bizonyító erejű forrásaitól. Ez azonban még nem a legjelentősebb ajánlata J.-nak a selejtezés végrehajtásánál. A szerző egy lépéssel tovább megy, mikor azt javasolja, hogy az elutasított kérelmeket