Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Kádár Jolán, P.: A Nemzeti Színház levéltára / 186–204. o.

196 P, KÁDÁR JOLÁN könyveket vezettek, amelyekből azonban a legkülönbözőbb helyeken úgyszólván csak töredékek maradtak meg. Teljesen megváltozik a helyzet, mikor 1847, június 28-án Bajza József lesz a színház aligazgatója, A tanácsi tárgyalás helyébe az egyéni felelősség, a szóbeli ügyvitel helyébe a legszigorúbb írásbeliség lép. Bajzában a lírai költő s a rettenhetetlen kritikus mellett még egy szenvedélyes adminisztrátor is szunnyadt, aki azonban csak aligazgatóságának rövid idejében érvényesülhetett, mert első igazgatósága idején az ügyvezetés a vármegyei választmány kezében volt. Bár Szigligeti is mellette működött mint titoknok, mindent maga intézett s mindent írásban, Olyan embereknek is, kikkel feltehetőleg naponta találkozott, írásban adta utasításait. Bizonyítják ezt Kolosy Gergelyhez írt hatvannégy, Szigligetihez írt kilencvennégy levele s Egressyhez írt leveleinek (hosszú sora, melyek pedig csak egy sokkal teljesebb sorozat maradványai. De ezen kívül úgyszólván minden nyugta, minden szerződés az ő saját kezeírása. Azonban nem volt a színháznál senki, aki előbb bárminő hivatalban gyakorlatot szerzett volna és rendes irodai ügyvitelről szó sem lehetett. Iktatást, könyvvezetést egyáltalában nem ismertek s így nehéz volt megállapítani, hogy melyik irat a színház tulajdona és melyik magántulajdon. A dolgot az érdekeltek mindenesetre nagyon küíönbözőkép ítélték meg. Míg a színház legtöbb vezetője és alkalmazottja a színházi iratokat magántulajdonának fogta fel, addig Szigligeti magánleveleit, ha színházi ügyekre vonatkoztak, a színház tulajdonaként kezelte, mint ahogy egész életét és működését a színház birtokának tekintette. A rendes hivatali ügykezelést és ezzel az iktatást gróf Festetics Leó intendáns (1852—1854) vezette be. A hivatalos ügyvezetés rendezése elsősorban annak az általános bürokratikus szellemnek a rész jelensége, amely ebben a korban, mint már fentebb említettük, virágzását élte. De folyománya volt egyúttal a színház rendkívül bonyolult új szervezetének. A színházat két igazgató: a gazdászati igazgató, Simoncsics János s az intendánsnak nevezett művészeti igazgató, gróf Festetics Leó kormányozták, és pedig nem alá- és fölérendeltségi viszonyban, hanem teljes mellérendeltségben, Felettük volt aztán a már említett Comité, mely a budai helytartósági osztálynak tartozott számadással. Ez az amúgy ig bonyolult rendszer a gyakorlat kényszerűsége folytán még tovább bonyolódik, Feste-