Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése II., 1783–1848 : második közlemény / 58–141. o.

138 EMBER GYÖZÖ töltötték ki: 1. a kútfő tárgya, száma, vonatkozó kútfők» 2, beadvány tételszáma, 3. beadvány tartalmi kivonata, 4, beadvány kelte, 5. beadvány jegyzőkönyvi száma, 6. kiadvány tételszáma, 7, kiadvány kelte, 8. kiadvány jegyzőkönyvi száma. Gondosan ügyeltek arra, hogy egy tárgyat több kútfőnél s több tárgyat egy kútfőnél ne lajstromozzanak. Bizonyos esetekben azonban lehetetlen volt, hogy minden ügy részére külön kútfőt nyissanak, mert ezzel a kútfők számát nagyon megnövelték volna. Pl. a helytartótanácsi állásokért pályázók ügyeit nem minden egyes pályázó, hanem az állások szerint osztották be kútfőkbe. Az ilyen ú. n. halmozott kútfőknél (fontes cumulares) azonban fokozott gondot fordítottak rá, hogy a mutatóban minden ügyet külön is feltüntessenek. A lajstromozott iratokra azután vörös tintával rávezették az irattári jelzetet (signum). A kettéhajtott irat mellső külzetének aljára írták az évet, alája az ügyosztály nevét, jobbról a kútfő, balról pedig a tétel számát. Hasonló módon jelölték meg a mellékleteket is, ezeket olykor még külön is megszámozták. A jelzettel ellátott iratokat ügyosztályok, kútfők és tételek szerint rendezték, s mindvégig kettéhajtva tartották. Minden ügyosztály lajstromkönyvéhez külön mutatót (index) és számsort készítettek, A mutató abc sorrendben haladva a különböző vezérszavak alatt mutatta a kérdéses irat rövid tartalmát, kútfői és tételszámát. 1784- és 1785ben a közös könyvbe kötött lajstromokhoz közös mutatót készítettek, amely tehát ekkor még az ügyosztályt is megnevezte. 1787-től kezdve a mutató rovatait is előre kinyomatták. A számsor (seríes numerorum) ülésenkint tüntette fel a jegyzőkönyvi számokat, s mindegyik mellett a megfelelő kútfő és tétel számát, A mutatót és a számsort egybekötötték a lajstromokkal, de az utóbbit olykor külön könyvibe vezették. Egyes ügyosztályok lajstromkönyveihez utólag is készítettek számsort, A feljegyzési könyv ugyancsak jegyzőkönyvi számok szerint mutatta a kútfőt és a tételt, ezért néha számsornak is nevezték. A királyi szabályrendeleteket (normales resolutiones regiae) és a helytartótanácsi körrendeleteket (círculares ordínationales) a mutatóban külön is feltüntették. Az előbbiekről nemcsak külön jegyzéket (elenchus) vezettek, hanem