Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése II., 1783–1848 : második közlemény / 58–141. o.

A HELYTARTÓTANÁCS ÜGYINTÉZÉSE 117 állítottak össze. Minden ügyosztály megkapta a maga jegyzékét és azon az előadó feltüntette, hogy a beadványok közül melyeket intéznek el currens úton és melyeket visznek az ülés elé. Amíg ez a szétválasztás az iktatóhívatalban történt, az iktató jelölte meg az egyes számokat, az előadó csak felülvizsgálta a jegyzékeket és belátása szerint változtatott rajtuk, Ezek a jegyzékek az ügyintézés további folyamán az ügyosztályokból az elnökség elé, majd a kiadóhivatalba, végül pedig az irattárba kerültek, az ügyosztálynak egyegy ülésre kijelölt ügyiratait mindvégig kísérték. Érthető tehát, hogy az utasítások az iktató lelkére kötötték, hogy egyetlen darab se maradjon ki belőlük, amelyet az ülésen Tnegtárgyaltak, Minthogy azonban gyakran előfordult, hogy az elnökség valamilyen sürgős iratot anélkül adott ki jelentéstételre valamelyik előadónak, hogy előzőleg iktat* ták volna (sub apponendo), továbbá a tanács külön beadvány nélkül is határozhatott valamit, amit ugyancsak iktatni kellett (ex concluso consilií), végül tárgyalásra kerülhettek olyan beadványok is, amelyeket eredetileg korábbi ülésre jelöltek ki, elintézésüket azonban elhalasztották (ad reproducendum); hogy mindezek az ügyek a jegyzékekből és az iktatókönyvekből ki ne maradjanak, az iktató is jelen volt az ülésen és az ilyen rendkívüli tár" gyakról külön feljegyzési könyvecskét (líbellus praenotatíonís) vezetett. Ennek alapján ülés után az iktatókönyveket és az iratjegyzékeket kijavíttatta, illetve kiegészíttette. Az átjavított jegyzékekről másodpéldányok készültek az elnökség részére, mégpedig egy az elnöknek, másik az országbíró, illetve az elnököt helyettesítő országbáró tanácsos számára, hogy az ügyosztályok munkáját ezek révén ellenőrizni tudják. Minden ülésről összefoglaló kimutatást (totale) is szerkesztett az íktatóhivatal, amely azt tüntette fel, hogy az illető ülésre összesen hány beadványt jelöltek ki és ezek közül hány került a tanács elé. Ezek a kimutatások három példányban készültek, az elnökség, az irodaigazgató és a kiadóhivatal egyet-egyet kapott. Az iktatóhivatal munkájának igen fontos és jelentékeny részét a nmtatókönyv (repertórium seu index) elkészítése adta, amit külön írnokok, illetve iktatótísztek végeztek. Amint valamelyik 50 számot tartalmazó ív megtelt, a mutatókészítők azonnal átvették, s a megfelelő vezérszavak alatt bevezették a mutatókönyvbe. Elsősorban