Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése II., 1783–1848 : második közlemény / 58–141. o.

A HELYTARTÓTANÁCS ÜGYINTÉZÉSE 109 1847 53228 1848 21042 E fejlődésnek megfelelően szaporítani kellett az iktató tisztviselők számát is. 1783-ban, Niezky reformja előtt, az iktatónak (protocollista exhibítorum) egy segéd fadíunctus) és két járulnok (accessista) segített az iktatás munkájában. Niezky reformja értelmében megszűnt a titkári ranggal egybekötött tanács jegyzői állás (protocollista consilii), az iktatók feladata viszont jelentékenyen meggyarapodott, mivel, amint láttuk, az ülés- és a folyó jegyzőkönyvek alapjául szolgáló előadói javaslati ívek tervezeteit Niezky elgondolása értelmében az íktatóhívatalban készítették el. Ez a gyakorlat ugyancsak rövid ideig maradt életben, de a helytartótanács munkakörének további bővülése, majd a kamara beolvasztása, a létszám újabb emelését tette szükségessé. 1783 végétől kezdve a tanácsjegyző helyett az iktató továbbra is résztvett a tanács ülésein, ugyanis az iktatott beadványok további sorsát is figyelemmel kísérte és megörökítette. A korábbi tanács jegyzői teendők jelentékeny részét tehát átvette, s hogy rendeltetésének megfelelhessen, több segéderőt kellett rendelkezésére bocsátani. Az iktatói tisztségből külön segédhivatal fejlődött ki, az iktató-hivatal (officium protocolli exhibitorum), amelyet, jelezve, hogy a tanácsjegyző örökét is átvette, tanács jegyzői és iktató-hivatalnak is neveztek (officium protocolli consilíi et exhibítorum). A gyakorlatban azonban rövidebb címe honosodott meg. Élére fogalmazói jelleggel az iktatót állították, majd a helytartótanács és kamara egyesítésével, a többi segédhivatal mintájára, titkári ranggal felruházott igazgatót (director) bíztak meg vezetésével. A szétválasztás után az igazgatói állást megszűntették, úgyszintén eltörölték a segédi tisztségből kialakult alíktatói (viceprotocollísta) hivatalt, amit csak 1803-ban állítottak vissza. Járulnokok helyett Írnokokat (cancellista) alkalmaztak, akik 1786-tól kezdve az iktatótisztí (protocolli officialis) címet viselték. A király 1804-ben az iktatóhivatal keretében 6 segélydíjas gyakorlói állást létesített (practicans stipendiatüs), olyan tehetséges ifjak támogatására, akiknek anyagi helyzetük nem engedte meg, hogy az állami szolgálathoz szükséges gyakorlatot önként, azaz fizetés nélkül szerezzék meg. Elsősorban az iktatóhivatalban dolgoztak, de bevezették őket