Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése II., 1783–1848 : második közlemény / 58–141. o.

A HELYTARTÓTANÁCS ÜGYINTÉZÉSE 103 az országos hatóság rendelkezett fölöttük, amely az udvari bizottságok döntéséről a kancellária útján mint az uralkodó elhatározásáról értesült. Ilyen helytartótanácsi bizottság volt az egyházügyi (commíssío ecclesiastica), amely II. József 1782. szept, 10-én kelt rendelete értelmében ez év szept. 18-án kezdte meg működését. Elnöke, tanácsosai és tollvivője a hely­tartótanács tisztviselői közül kerültek ki. Az egyházi vo­natkozású ügyeket, amelyeket az említett rendelet részle­tesen felsorolt, ettől kezdve az egyházügyi bízottság tag­jaira osztották ki, akik azokat éppúgy intézték el, mint a többi tanácsos az egyéb ügyeket. Az egyházügyi és a többi bizottság munkája között ekkor még nem volt különbség, legfeljebb az, hogy az egyházügyi iratokat külön is ik­tatták, 56 továbbá, hogy a tanulmány- és úrbérügyiek min­tájára nem az előadó tanácsosok neve alatt, hanem külön csoportokban lajstromozták és helyezték el az irattárban. Amikor 1783 végén az ügyosztályi rendszert beve­zették, a helytartótanácsi bizottságok közül egyedül az egyházügyit hagyták meg, a többit mind feloszlatták. En­nek munkája is alkalmazkodott az ügyosztályokéhoz. Az előadó tanácsosok, ha a bizottságban meg is tárgyalták az ügyeket, ugyanúgy intézték el, mint a többi ügyosztály. Megszűnt a külön egyházügyi iktatás, a lajstromozásban 58 Az egyházügyi iktatóíveken külön rovatokban tüntették fel á beadvány egyházügyi jegyzőkönyvi számát (mellette a lapszélen az általános iktatószámot is), tartalmi kivonatát (egyben keltét ée ere­deti számát), kézhezvételének pontos idejét, a vonatkozó helytartó­tanácsi irat jegyzőkönyvi számát, az előadó tanácsos nevét, első elő­terjesztésének, vagy az egyházügyi bizottság elé utalásának napját, érdemleges elintézésének (a bízottságban és a tanácsban) napját, az elintézés lényegét, a vonatkozó kiadvány elküldésének napját, azt, hogy a kiadvány hova ment, a válasz megsürgetésének és végül meg­érkezésének idejét és jegyzőkönyvi számát. Az íktatókönyvhöz betű­sor os mutatót készítettek. Ha egyazon ügyben több jelentés érkezett (infoimatoriae cumulares), ezek közül csak az elsőt vezették be a rendes egyházügyi iktatókönyvbe, s mellette jelezték, hogy az illető ügy a cumulusok iktatókönyvének hányadik oldalán található. A cumulusokról ugyanis külön vezettek iktatókönyvet, amelynek rova­tai megegyeztek az egyházügyi iktatókönyv rovataival. Az egyazon ügyre vonatkozó összes iratokat egy helyen és egy szám alatt ik­tatták. Ehhez az iktatókönyvhöz is külön betűsoros mutató készült, L. ezeket Htt-í lvt. 3010. raktári sz, kötetben, — Az egyházi lajstrom­könyvek beosztása ugyanolyan volt, mint a többi lajstromkönyvé. — Az 1782-ben és 1783-ban kiadott egyházi vonatkozású királyi rende­leteket külön Über regiusba másolták, amihez mutatót is készítettek. L. Htt-i lvt. 3012. raktári sz. kötetet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom