Levéltári Közlemények, 15. (1937)
Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése I., 1724–1783 : [első közlemény] / 84–161. o.
106 EMBER GYÖZÖ határozva nem voltak. A gyakorlatban az a szokás honosodott meg, hogy a bizottság együttes tanácskozásának eredményét a titkár írásbafoglalta, a tagok valamennyien aláírták és jelentés (relatio) formájában a tanácsülés elé terjesztették. A bízottsági titkárok ezenkívül jegyzőkönyvet (protocollum) is vezettek a megtárgyalt ügyekről. Ez a kettős munka erősen megterhelte őket, tekintve, hogy még a tanácsülési határozatok fogalmazatait is nekik kellett elkészíteniük. Egyre égetőbbé vált tehát a tárgyalás és jelentéstétel egyszerűsítése. E mellett pedig, helyesebben ezelőtt, rendszerbe kellett foglalni az általános irányelveket, hogy a bizottságok munkája necsak gyorsabb, hanem elsősorban egységes is legyen, Mindkét feladatot úgy oldották meg, hogy az egyes bízottságok számára külön utasításokat dolgoztak és adtak ki. 1754. előtt a bizottságok közül csak egy kapott utasítást, a cassa parochorum ügyeinek intézésével megbízott, 1733-ban. Tervezetét a vallásügyi bizottság dolgozta ki, de a magyar kancellária több helyen módosított rajta és az uralkodó e szerint adta ki aug. 23-án, 25 Az utasítás inkább a bizottság feladatával és hatáskörével foglalkozott, a tárgyalás módjára a hetedik pontban csak azt az általános útmutatást tartalmazta, hogy üléseit hetenként kétszer egyik vagy másik tanácsos akadályoztatása esetén is megtartsa. Ugyancsak 1733-ban kapott utasítást, mégpedig az uralkodó jóváhagyásával a helytartótanácstól, a lel* készi pénztár pénztárosa is, akinek tisztét a bízottság titkárára ruházták. 20 1754-ben tehát e bízottság utasítását csak a tárgyalás és jelentéstétel új módjára vonatkozó résszel kellett kiegészíteni, az általános irányelvek továbbra is érvényben maradtak. A többi bizottság azonban egészen új utasítást kapott. A helytartótanács készített ugyan már 1724-ben egy utasítástervezetet a kegyes alapítványi bízottság számára, ezt azonban az uralkodó nem fogadta el. Az ügyintézésre különben sem tartalmazott útmutatást, úgyhogy jelentősége nem annyira hivatal történeti, inkább az alapítványi 26 Az utasítás elkészítésére vonatkozó helytartótanácsi tárgyalási iratokat 1. Htt.-i lvt. Mise. Fasc. 49. No. 250, 1733. jún. 16-i conceptus mellett. Az utasítás végleges formájában a helytartótanácsi levéltár A 2320, raktári számú kötetében olvasható. 28 A tárgyalási iratokat 1, Htt.-í lvt. Mise, Fasc, 49. No. 250. 1733, máj. 5. és 19-i conceplusok mellett.
