Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése I., 1724–1783 : [első közlemény] / 84–161. o.

A HELYTARTÓTANÁCS ÜGYINTÉZÉSE 93 igazgatónak és, ha kívánja, az elnöknek mutatják be, akik átnézik és átjavítják azokat, majd aláírásukkal jelzik, hogy kiadhatók. Fontosabb ügyekben a fogalmazatokat a tanácsülésen is felolvassák és csak a tanács hozzájárulása után tisztázzák le. A letisztázott fogalmazatokat azután a titkár, az irodaigazgató és az elnök aláírják, majd rájuk kerül a helytartótanács pecsétje. A tisztázatok aláírásával az utasítás befejezte a tanácsosok és titkárok szerepének ismertetését és rátért az alacsonyabb hivatalnokokra. Először általánosságban szólt teendőikről. Az elnök engedélye nélkül ők sem távozhattak és a kapott szabadság idején túl nem maradhattak el. Minden reggel 8 órakor, délután pedig 2-kor tartoztak az irodában megjelenni, A hivatalos idő 11-ig, illetve délután 5-ig tartott, de szükség esetén kötelesek voltak tovább is bennmaradni és a rájukosztott munkát elvégezni, A hivatalban suttogni, beszélgetni, civakodni, játszani, enni, inni nem volt szabad, sem idegenek társaságában, sem ha maguk kőzött voltak. Az utasítás a józan, békés és tisztességes életmódot is megkövetelte tőlük, továbbá lelkükre kötötte, hogy a hivatali titkot egész a sírig megőrizzék, az irodába idegeneket be ne bocsássanak, a tanács és az iroda jóhírét és tekintélyét mindenkor és mindenben sértetlenül megőrizzék. Ha panaszuk volt egymásra, az írodaigazgatóhoz fordulhattak orvoslásért. Magánfelek ügyeinek képviseletét, előmozdítását nem vállalhatták el, hivatalos kérdésekről nem is beszélgethettek velük, Ezek után az általános szabályok után az egyes alhivatalnokok teendői következtek, A lajstromozó, vagy irattárnok (regestrator) legfontosabb feladatául az utasítás azt jelölte meg, hogy az irattárban (regestratura) elhelyezett iratokat rendben tartsa és róluk tárgyi és személyi címszavak alatt rövid tartalmi kivonatokat vezessen egy jegyzékbe (inventaríum seu repertórium), hogy amikor szükség van reájuk, könnyebben megtalálhatók legyenek. Iratokat az írodaigazgató tudta és hozzájárulása nélkül csak a tanácsosoknak és titkároknak adhat ki, tőlük is elismervényt kér és feljegyzi, mit, kinek és mikor adott ki. Egy hónap elteltével pedig visszakéri a kikölcsönzött iratokat. Egyszerű, vagy hiteles másolatokat fontosabb ügyekben csak az irodaigazgató, jelentéktelenebb iratokról pedig csak a fogalmazó titkár beleegyezésével adhat ki. ő őrzi, mégpedig az irattárban, a helytartótanács pecsétjét is, amellyel az aláírt tisztázatokat azonnal megpe-