Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Markó Árpád: Hadilevéltárak / 7–19. o.

HADILEVÉLTÁRAK. Redlich Oswaldnak, a bécsi tudományegyetem professzorának 1925-ben tartott levéltártani előadásaiban olvassuk ezeket a sorokat: „Archive sind in ihrer Existenz und ihrem Inhalt, die unmittelbaren Zeugnisse für die Geschichte des Kreises, aus dem sie entstanden sind, und so sind Archive für die historische Forschung von größter Bedeutung. Die Erkenntnis dieser Bedeutung ist wohl immer-, mehr weniger vorhanden gewesen. Aber sie ist oft latent geblieben. So ist es kein Zufall, daß im 19. Jahrhundert mit der allmählich stärkeren Erschliessung der Archive auch die geschichtliche Forschung ihre hohe Entfaltung erhielt." Redlich megállapításai teljes mértékben vonatkoznak a hadílevéltárak alapításának körülményeire is. Egy-két kivételtől eltekintve, majdnem az összes európai államok hadilevéltárai a XIX. században alakultak, illetve váltak ki annak az udvari vagy állami levéltári szervezetnek a kötelékéből, amely a kifejezetten katonai és hadműveleti természetű iratokat az állami élet és kormányzati ténykedés többi irataival együtt gyűjtötte és kezelte. Ennek nem csak — mint ő mondja — az akkor már erősebben kifejlődött történelmi érzék és kutatási vágy volt az oka, hanem az, hogy a hadiíratok együttkezelése más levéltári anyaggal, azoknak szerves keretén belül már a XVII—

XVIII. században mindig nagyobb nehézségbe ütközött. Mindaddig, amíg az állami élet minden ágazatának irányítása — ideértve az ország határán kívül is viselt háborúkat — egy személy, a teljhatalmú uralkodó vagy annak szűkebb tanácsadói testületének kezében volt, a katonai életre és a hadjáratokra vonatkozó iratok természetesen ugyanide, egy helyre kerültek. De már a XVI. században a háborúk olyan nagy területeken, oly nagy seregekkel s olyan nagy katonaközigazgatási apparátussal folytak, hogy az azokkal kapcsolatos okmányok, levelek gyüj-