Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: A török levéltárügy / 20–47. o.

44 FEKETE LAJOS általában nem látszik túlzásnak, sőt lehetséges, hogy a valóság ezt a becslést meg fogja haladni. Az az anyag, amit az isztanbuli raktárakban láttam, a szokásos módon kötegekbe kötve és polcra rakva, mintegy 20.000 folyóméterre tehető, s így európai viszonylatban is számottevő mennyiség. De meg kell jegyezni, hogy ez majdnem minden, ami Törökországban mint levéltári jellegű anyag megmaradt; míg az európai országok vidéki (városi, megyei, egyházi, családi stb.) levéltárai az országos levéltáraknak anyagmennyiségben többszörösét kiadják, Törökországban a nem-központi hatóságok, különösen a vidéken igen kevés iratot őriztek meg. Szintén csak becslésbe lehet bocsátkozni abban a kérdésben is, hogy a megmaradt levéltári anyagból az egyes korszakokra mekkora rész esik. Természetes, hogy a legtöbb irat a legújabb korból való, s az anyag visszafelé haladva századról-századra fogy; XV. századbeli íratok — minden valószínűség szerint csak a Bizánc bevétele utáni időkből — már ritkaságszámba jönnek (s azok között is sok lesz arabnyelvű vakf-náme); s ezenfelül azok a hézagok is alig becsülhetők fel, amelyek elemi csapások, főleg tűzvészek következtében ismételten előálltak. Mégis azt kell remélnünk, hogy a régebbi korból, nevezetesen a XVI, századtól kezdve jelentős mennyiségű egyes iratok is maradtak ránk, különösen abban az esetben, ha feltesszük, hogy különböző korszakokból maradt fenn annyi egyes irat, amennyit a véletlen ugyanazon korok defteréiből megőrzött, A defterek ugyanis, amelyek — mint említettem — némileg már most áttekinthetők, visszamennek a XV, századig, a XVI- századból már nagyobb számban, helyenként sorozatokban megmaradtak, vegyesen a birodalom európai és ázsiai részeiről. Vizsgálódásaimat a török kormány megbízásából török szolgálatban végezvén, minden figyelmemet az egyetemes török levéltárügy kötötte le. Noha tehát egyéni célú kutatást nem végezhettem, hivatalos munkám közben is megfigyelhettem, hogy az anyagnak mely részében található magyar vonatkozású forrásanyag. Sok magyar tárgyú defterre találtam mind a Dzsevad pasa-könyvtárban, mind a defterháneban elhelyezett anyagban. A Dzsevad pasakönyvtár épületében őrzött defterek a török uralom alatt állott magyar föld adóösszeírásait foglalják magukban, milyeneket Velics fordításaiból már közvetlenül ismerünk. (Míg azonban az európai kézirattárakban található defte-