Levéltári Közlemények, 15. (1937)
Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: A török levéltárügy / 20–47. o.
42 FEKETE LAJOS sőt a munkálatok során talán könnyebben fog folyni, mint gondolni lehetne. Azonban már illúzió volna azt remélni, hogy minden nehézséget ilyen könnyű lesz megoldani, s hogy a török levéltár felállításának csak technikai akadályai vannak. A levéltárrendezés míndíg nehéz feladat, s különösen nehéz akkor, ha nem egy, hanem több levéltár iratai vannak egybekeveredve. Már pedig a Dzsevad pasakönyvtár épületében elhelyezett iratok — mint említettem: három központi hatóság — majdnem az összes állami központi szervek számos ügyosztályának irataiból keveredtek egybe, — ez is az oka, hogy róluk nem mint levéltárról, hanem mint ,,ott elhelyezett iratokról" beszéltem. Megállapításom szerint a díván 4 hümäjün (szultáni kancellária), a Bäb _i 'all (nagyvezér! hivatal) és defterdár hivatalaínak, legalább 40—50 különböző ügyosztálynak iratai vannak itt egybekeveredve, már ami a gyakori tűzvészek között megmaradt, Bizonyos, hogy az ügyosztályok iratai között számos hézag fog az isztanbuli tüzekre emlékeztetni, miként egy-egy beszámoló a pusztulásról. 23 A megmaradottak pedig jórészt a defterdár ügykörébe fognak tartozni. A defterdári hivatal volt a birodalom legnagyobb ügyforgalmú hivatala, 24 ez termelte a legtöbb iratot; voltaképen ehhez keveredett a többié, s most erről kellene a többit lefejteni, A másik levéltári raktár, amelynek anyagával huzamosabb ideig alkalmam volt foglalkozni, a Topkapu szerajmúzeum őrizete alatt áll s ezídőszerínt ennek könyvtárában, az ú, n. Yeni Kütüpane-ben ('új könyvtár') van elhelyezve. Ez a levéltári anyag ez alkalommal került először átvizsgálás, illetőleg rendezés alá. Összesen körülbelül ezer darab, irattal megtöltött kisebb-nagyobb zacskóból áll, melyek közül egyeseken volt valami tartalomra utaló feljegyzés, de az anyag összetételéről semmiféle kimutatás vagy jegyzék nem állott rendelkezésre, s ilyesmi a rendezés folyamán sem került elő. 23 Egy defter első lapján bukkantam rá egy bejegyzésre, amely csoportok szerint mutatja be a különféle deftereket, „melyek a tűzvész után megmaradtak". Minthogy a legmagasabb évszám, amelynek egyes defteréit a tűzvésztől megmenteni sikerült, az 1115 (1703— 1704). év, valószínű, hogy egy nem sokkal ezután bekövetkezett pusztulásról számol be ez a feljegyzés (Hazine-í Evräk, 704. sz. defter). 24 1770 körül a Bab-í 'alínak 65, a Divän-i hümäjunnak 90, a defterhánenak 714 tisztviselője volt (Topkapu-szeraj levéltára, 3208. sz, defter).
