Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - SZEMLE - Szabó T. Attila: A román levéltári viszonyok / 336–339. o.

SZEMLE 337 régi anyagnak a kerületi levéltárakba való letétele az állami, községi és megyei hatóságokra nézve kötelező. E kétségtelenül központosító törekvéssel szemben idővel ezzel éppen ellenkező irányú törekvés is érvényesült. Ezért e keretek megtartásával újabb vidéki levéltári központok is keletkeztek. így Craiovaban Oltenía, Temesváron a Bánság számára létesítettek levéltári központokat, Naszódon pedig megalapították a régi román határőrvidék levéltárát. Ezeknek megalapítását követte a dobrudzsaí és a székelyföldi levéltár létesítésének terve; ez utóbbinak székhelye Marosvásárhely lenne, A levéltárakról szóló törvény különben elvben lehetővé teszi azt, hogy az egyes művelődési központokban, ahol a levéltári anyag helyes kezelésének technikai és személyi feltételei megvannak, külön levéltárak működjenek. így van külön városi levéltára a szász nemzeti levéltár keretében Nagyszebennek és külön Brassónak is. A fejlődés útja kétségtelenül arra felé mutat, hogy amennyire az anyagi eszközök megengedik, vidéki levéltárak szerveztetnek az olyan területek számára, amelyek a múltban közigazgatási vagy történeti egységet képeztek, illetőleg amelyeknek bizonyos mértékű autonóm jellegük volt. Ennek az irányzatnak egyfelől az a meggondolás az alapja, hogy a helyi anyagot a maga eredeti, magától adódó, természetes környezetében tartsák meg és így a helyi kutatók számára is elérhetővé tegyék, másfelől az is, hogy elkerüljék a túlságba menő központosítást, amely káros is lehet. Mert igaz ugyan az, hogy a központosítás biztosítja a levéltári anyag szakszerűbb kezelését, jelentékenyen megkönnyebbíti a kutatók munkáját, de viszont a túlzott központosítás megnehezíti az anyagban való tájékozódást és a központosított gyűjteményeket tűzvész, esetleges háborús pusztítások vagy más veszélyek révén teljes egészükben az elpusztulás veszélyének teszi ki, míg a decentralizációs rendszer csak részleges károkat okozhat. Az előbb felsorolt levéltári központok az elgondolás szerint nem puszta anyagőrző raktárhelyiségek, kutatóhelyíségek, vagy a körzetükbe tartozó levéltárak kezelését irányító szervek, hanem propaganda-központok is. Mint ilyenek, a levéltári anyag megbecsülésére hívják fel a figyelmet, és a történelmi kutatások tevékeny központjául szolgálnak. A propagandamunkában a megszokott eszközökkel élnek. Felhasználják a sajtót, az előadásokat, kiállításokat, mint népszerűsítő, eszmeterjesztő lehetőségeket; a személyes közbelépés is szerepel az eszközök között. A bukaresti igazgatóság levéltári múzeumot is rendezett be a központba. Hogy mindezeket a feladatokat elvégezhessék, az állami levéltárak gyűjtik az összes levéltárakra vonatkozó adatokat; még a magán levéltárakra is kiterjed figyelmük. Az állami levéltárak szervezete az érdeklődési kör szélesbítése céljából összeköttetésbe lép hasonló célok szolgálatában álló egyesületekkel, mint amilyen pl, a címertani bizottság, az érmészetí egyesület, a „Régi Bukarest" Társaság stb, Levéltári Közlemények 22