Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - SZEMLE - Celier, Léonce: A francia levéltárügy utolsó évtizede / 323–326. o.

SZEMLE 325 A törvény szerint a levéltár raktáraiban elhelyezendő uratoknak megőrzése természetesen a raktárhelyiségek szaporítása követelményének szükségletét vonja maga után, Ez különben pénzügyi kérdés, melynek megoldása talán éppen ezért számos nehézségbe ütközik, Meg kell azonban említenünk, hogy az Archives Nationales a nagy háború vége óta. számos, raktárrá átalakítható helyiséget nyert. Ezeket a helyiségeket 1807 óta a nemzeti nyomda foglalta el, melyet Párizs egy másik részében lévő és a nyomda céljaira alkalmasabb helyiségbe szállítottak át. A nyomdának régi helyiségei erősen rongált állapotban maradtak vissza és e miatt a levéltári raktár berendezése végett több épületrészt le kellett bontani, másokat megerősíteni vagy átalakítani, A berendezésen jelenleg is dolgoznak, Az épület több szárnyát, a padlás és tetőzet rendbehozatala után, a levéltártechnika legutóbbi előrehaladásának megfelelően, fémállványokkal lehetett felszerelni. Különben ebben az épületben helyezik el a párizsi közjegyzői, valamint a fentebb már tárgyalt hadügy- és külügyminiszteri iratanyagot, Vidéken a départementálís levéltárak legalább harmincad részének van sürgős szüksége épületkibővítésre, A munka megindult, sőt több építkezés már befejezést is nyert, Nantes, Alencon, Bourges, Le Maux, Chambery stb már modern, a föladathoz tökéletesen alkalmazott berendezéssel rendelkeznek. Más helyeken még tart a munka, vagy legalább is készen vannak a tervek, Remélni lehet, hogy néhány év múlva az összes francia levéltárak raktárai méltóak lesznek az országlioz és azoknak az iratoknak gazdagságához, melyeket őriznek. Az inventáríumok és repertóriumok kiadása meglehetősen lassú s ez a rendelkezésre álló pénzügyi hitelkeretnek tulajdonítható. Megemlíthetjük a régi levéltári leltárak kritikai repertóriumát, ez elég eredeti munkaeszközt, amelynek néhány fasciculusa már megjelent; így az inventáriumok általános állapotára vonatkozó első kötete (Archives Nationales) már forgalomban van, a második kötete pedig (départementálís levéltárak) nemrég került nyomdába, Ami a személyi kérdést illeti, természetesen arra nincs tér, hogy minden változást felsorolhassunk. Csak emlékeztetünk arra, hogy a kiváló tudós, Ch. V. Langlois, aki 1912 óta irányította az Archives Nationales-t, 1929-ben meghalt. Utódja, Henry Courteault, hivatásbeli levéltárnok volt, aki nyolc esztendő alatt annak az intézetnek szolgálatába állította magasrendű képzettségét, odaadását és közigazgatási hozzáértését, amelyikben voltaképen felnőtt, Az Archíves Nationales kifejlesztése és az iratok beszolgáltatására vonatkozó szabályrendelet kiadatása nagyrészben az ő munkájának eredménye, Elérvén a korhatárt, 1937. április 1-én Pierre Cáron lett az oltódja, a levéltár régi tisztviselője, maga is bibliográfus és is-