Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - SZEMLE - Celier, Léonce: A francia levéltárügy utolsó évtizede / 323–326. o.

SZEMLE 323 i;arjani Vasmű R. T. levéltára. A harmadik, december 7-én tartott felolvasó ülésen Marko Árpád alezredes „A hadílevéltárak külföldön" és K. László József alezredes „Az 1740-ben felállított magyarországi főhadparancsnokság működése és levéltára" címen adtak elő. Bár ez előadások tárgya- sajátosan katonai, illetve hadilevéltári volt, mégis mindkettő általános levéltári és történetírói szempontból is joggal tarthatott számot az érdeklődésre. A levéltári szakosztály tulaj donképen e felolvasásokkal is kitűzött programmját óhajtotta szolgálni: a levéltárügy előbbrevitelét s ennek érdekében a helyzet feltárását, ismereteink és áttekintésünk gyarapítását, a kérdések felvetését s nem utolsó helyen a különböző levéltári területen működő szakemberek közösségének megteremtését és elmélyítését, (A két előadás ez évfolyamban található,} Az egyesület rendes évi közgyűlésén a könyvtárosok részéről Rédey Tivadar főkönyvtárnok, a levéltárosok részéről pedig vitéz Doromby József alezredes tartott előadást, utóbbi „írásbeli ügykezelés a hadrakelt seregnél. (Világháborús katonai levéltárak.}" címen. Doromby értékes előadása rámutatott többek között arra, hogy a háborús iratok közül a hadműveleti íratok természetüknél fogva sokkal szélesebb körű kutatások forrásául szolgálhatnak, mint más közigazgatási vagy hasonló természetű iratok, mivel azok nem csupán egy törvényekkel, rendeletekkel stb. szabályozott életfolyamat mozzanatait mutatják be a későbbi nemzedékek kutatóínak, hanem a kezdeményező egyének egész sora által teremtett történések láncolatáról és azok egymásra való kihatásáról adnak hű képet az utókor számára. A közgyűlésre megjelent az egyesület első évkönyve is, amely főkép a kongresszuson elhangzott előadásokat tartalmazza. Vácz Elemér. A francia levéltárügy utolsó évtizede. — Az 1921. május 11-én hozott törvény óta, mely a départementális levéltárak tisztviselőit az állami tisztviselői karba osztotta be. a levéltári adminisztráció szervezetében nem történt változás. De több oly szabály hozatott, melyek eredményeként a jelenben és jövőben hihetetlen mértékben felszaporodik a közgyűjteményekben őrzött iratok tömege. Az 1926. évi közigazgatási reformkísérletek hatására csökkent a kerületi szervek és a helyi hatóságok száma. Következésképen kevesbedett a prefektúrák, a kerületi bíróságok és a prefektuális tanácsok száma is. Ilyen módon mindezeknek a különböző szerveknek hivatalaiban vagy hatáskörében őrzött íratok a départementális levéltárakba kerültek; hasonlóképen ugyancsak odajutottak egyéb természetű, ezeknél sokkal régibb iratok is, nevezetesen a békebíróságok iratanyaga. Az 1928. március 14-én hozott törvény felhatalmazást ad arra, hogy a közjegyzők a tulajdonukban lévő és náluk őrrzött, 125 évesnél régibb, kisebb vagy nagyobb jelentőségű ira21«