Levéltári Közlemények, 15. (1937)
Levéltári Közlemények, 15. (1937) - SZEMLE - Vácz Elemér: A Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete / 321–323. o.
SZEMLE 32 í ennél a határvonalnál. 1926-ban elfoglalva a Staatsarchiv igazgatói székét, mint Ausztria legnagyobb levéltárának a vezetője a hivatása kimagasló kulturális jelentőségébe vetett hittel hozzányúlt azokhoz a súlyos problémákhoz is, amelyek kielégítő megoldása a levéltári szolgálatnak a közművelődési kormányzat önálló igazgatási ágává való kiépítését jelenti, 10 A szervezeti fogyatékosságokból, a kellő anyagi eszközök hiányából, a magántulajdon értelmezésének már szinte beteges túlhajtásaíból adódó rengeteg nehézség ellenére Bíttner Lajos e téren is nagyszabású eredményeket tud felmutatni. Legnagyobb érdeme, hogy a levéltárvédelmet egy sűrű hálózatú figyelő- és propagatív szervezet kiépítésével, az anyag történeti jelentősége folytán közérdekű családi levéltárak (szám szerint közel másfélszáz) védelem alá (helyezésével, a vállalati levéltárak védelmének kezdeményezésével, valamint a közjogi közületek (községek, egyházak, alapítványok stb.) levéltárainak intenzív ellenőrzésével élő valósággá tette Ausztriában, amely eredményeivel nem egy vonatkozásban egyedülálló sikeres kezdeményezést jelent, 11 A csapás, amelyet velők Bíttner Lajos működése tort az osztrák levéltárvédelem területén, hisszük, elég széles lesz ahhoz, hogy a hagyomány erejével pótolja az intézményes biztosítékok hiányának egyébként könnyen végzetessé váló kihatásait s maradandó alapja legyen az osztrák levéltárvédelem további fejlesztésének. 12 Eredményei Bittner Lajost az osztrák levéltárügy legkimagaslóbb egyéniségei sorába emelik, A német kultúrkörön kívül mi, magyarok különösen közelállónak érezhetjük Bittnert, a levéltárügyi igazgatás nemzetközi tekintélyét. Közel hozza hozzánk már csak a Staatsarchivnak magyar szempontból jelentőségében a hazaival is vetekedő anyaga- Még inkább azonban az a szívélyes, valóban kartársíasan meleg viszony, mely az összeomlás után rendezésre váró kérdések szabályozásánál és az azóta is fennálló kölcsönösségben az osztrák és a magyar levéltári igazgatás érintkezését jellemzi és amelynek egyik szilárd pillére Bittnernek mindig a tudományos szempontok állandóságot jelentő normájához ragaszkodó fölfogása és egyenes, nyílt egyénisége, Paulínyí Oszkár. A Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete az 1937, év folyamán szakosztályi felolvasó üléseken folytatta eredményes, élénk érdeklődéssel kísért munkásságát, Kon10 V. ö. a részleteket illetőleg: Seidí J.: A levéltári igazgatás és a levéltári anyag védelme Ausztriában, Levéltári Közlemények 1936. évf, 11 L, Seídl, i. h. 12 Levéltártaní és levéltárpolítíkaí elgondolásait Bittner a tanulmányok egész sorában fejtette ki. Idevágó dolgozatainak jegyzéke hiánytalanul megtalálható a Gesammtinventar I, kötetében, a 19—• 20. ll.-on. Levéltári Közlemények 21