Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - IRODALOM - Ila Bálint: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. IV. Bd. 1416–1437. Hermannstadt, 1937. / 305–310. o.

306 IRODALOM függő minden olyan körülményt feltüntessen, amelynek a történettudomány bármely ága hasznát veheti. Az oklevelek szövegét, illetőleg azok nyelvezetét, — bár maga, amint előszavában mondja, nem tartja helyesnek —, mégis a korábbi kötetek tradíciója és a kiadóbízottság utasítása alapján egységesíti. Egységesen átírja tehát a középkori latin nyelvezetet, de jegyzeteli az átírt szó oklevélbelí eredeti alakját, ahol annak szükségét látja, Mint a korábbi kötetek, ő ís felsorolja a közölt eredeti oklevelek összes feltalált insertumait és másolatait, de ezzel nem elégedve meg, már tovább is megy egy lépéssel: közli t, i. jegyzetben az eredeti és az insertumok szövegében előforduló jelentősebb különbségeket, elsősorban a helységnevek és általában földrajzi nevek eltérő írásalakjait. Ezáltal abba a kitűnő helyzetbe juttatja a történetírót és nyelvészt, hogy egy-egy helységnév írásmódjának a változásait minden nehézség nélkül egymásmellé állíthatja olykor 1—2 századon keresztül is. Ha meggondoljuk, hogy az oklevélkiadásokban, így e vállalkozás előző köteteiben is, e szempont eddig nem részesült a kellő figyelemben ós bizony igen gyakran az eredeti oklevél mellett annak átírásai, így a bennük előforduló hely és egyéb névalakok is mintegy rejtve maradtak, akkor értékelhetjük csak Gündisch módszerének e téren jelentkező nagy hasznát. Bár az okleveleket minden hozzáférhető esetben az eredeti után közli, a teljes munka érdekében összegyűjti azok eddigi kiadásait, regesztáit, esetleges fordításait, közli ezek megjelenési helyét, mi által nyomon kísérhetjük az oklevél kiadásának, gyakran az eddigi értékesítésére vonatkozó szándékoknak a történetét is. Az eredetiek őrzőhelyének idézésénél azonban nagy hiányaként kell megállapítanunk, hogy Országos Levéltárunkban és a Múzeumi Levéltárban őrzött daraboknak egy esetben sem közli a jelzetét, így azokat az ellenőrzés alól akaratlanul is kivonja, s ez annál érthetetlenebb, mert részben Auner, részben pedig — emlékezetünk szerint — maga Gündisch is dolgozott itt, tehát az eredetiek pontos jelzetét tudniok kellett. Másként aligha is juthattak volna azokhoz. Főleg az Orsz. Levéltár diplomatikai gyűjteményében elhelyezett eredetiek felkutatásánál, ennek sajátságos rendezési elvei miatt, a pontos jelzet hiánya mindig nagyon érezhetően fog jelentkezni. Az igaz, hogy e téren az előző kötetek is így jártak el, de ezt az eljárást semmi esetre sem lett volna szabad tovább követni, még a tradícióra való hivatkozással sem, hanem mint más esetben, úgy itt is tökéletesíteni kellett volna a módszert. Különben kiegészítésként közölhetjük, hogy a kötetben 17. századi másolat alapján közölt Rozsnyó városi hetivásárprivílégíumn-ak (2014. sz.) eredetije is megtalálható diplomatikai gyűjteményünkben Dl. 33.096, jelzet alatt. Szövegkritikai megjegyzései a legnagyobb körültekintéssel készültek, Feltünteti jegyzetekben a díszes kezdőbetűket, az oklevél nyújtott betűkkel írt kezdő szavait, az esetlegesen