Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - IRODALOM - Bakács István János: Übersicht über die Bestände des Brandenburg-Preussischen Hausarchivs zu Berlin-Charlottenburg. Mitteilung der preussischen Archivverwaltung, H. 27. Leipzig, 1936. / 301–302. o.

IRODALOM 301 zottjától való. Ezt az író azért írta le, hogy megőrizze, mint tervezetet s az okmány tísztázatbafoglalásánál felhasználhassa. Ebben a kiadó szól, ezért — bár az író jegyezte — subjectív * fogalmazású, de az ezen alapon készült reco-n objectív fogalmazat látható. Némely esetben az oklevélkiadó írásba foglalt dictumot is adhatott, ez az írónak tervezetül szolgálhatott. A dictumnak csak átmeneti értéke volt, mert a tisztázatbafoglalá® után értókét vesztette. Ez az oka, hogy írásban nem is maradt sok dictum, Schiaparellínek a magánoklevelek korára és történetére vonatkozó e fejtegetései tetszetősek és új megvilágítást adnak. Éppen ezért egyes okleveleket (nemcsak az allegatioval kapcsolatban, ámbár ott is) nagyobb terjedelemben kellett volna bemutatnia, annál is inkább, mert Marini munkája, melyből az okleveleket közli és amelyet folyton idéz, nehezen hozzáférhető. A fejtegetések folytonossága s az összetartozás egysége míatt pedig a külön megjelent fejezeteknek egyesítése lett volna kívánatos. Klein Gáspár« Übersicht über die Bestände des Brandenburg-Preussischen Hausarchivs zu Bsrlin-Charlottenburg, Mitteilung der preussischen Archivverwaltung, Heft 27. Leipzig, 1936, 8°. X + 87, 1, — A porosz levéltárak vezetőségének céltudatos munkáját bizonyítja az előttünk fekvő füzet, amelyet L, Dehio, E. Hölk és K. Jagow állítottak össze, A bevezetésben rövid áttekintését adják a Hohenzollernek házi levéltára fejlődésének, amelynek kiindulópontja az 1819-ben felállított uralkodóházminisztérium volt. Eladdig az állam és az uralkodó annyira összeforrott, hogy az állami és az uralkodó családi iratainak elkülönítését nem tartották fontosnak. IV. Frigyes Vilmos érdeme a szétválasztás végrehajtása, amelyet báró StiellfriedRattowitz Rudolf és Maerckner Traugott hajtottak végre, A cél az volt, hogy az addig egységes levéltári anyagból kiválasszák a kizárólag állami fontosságú iratokat, másfelől pedig az uralkodó családra vonatkozó iratokat a különböző levéltárakból összeszedjék. A házi-levéltár szerepkörét az 1848, 1850, majd 1852-ben kiadott kabinetrendeletek szabályozták s mint érdekességet említjük, hogy Stíellfríed bárónak erősen kellett küzdenie azért, hogy a levéltár az 1648-nál korábban keletkezett iratokat is gyűjtési körébe vonhassa, 1852-től a házi- és az állami levéltár ikerlevéltárakként működött, 1918-ban a házi-levéltár további fejlődése lezárult s a Hohenzollern-család és a német birodalom 1926-ban szerződést kötött, hogy a házi levéltár, amely jelenlegi nevét is akkor vette fel, egyik tisztviselőjét a dinasztia, másikat az állam nevezi ki s a levéltár egyéb költségeit is felerészben viselik. A levéltár öt nagy gyűjteményből áll. Az elsőbe tartoznak az oklevelek; ebbe a csoportba nemcsak a középkori anyag tartozik, hanem az újkorból a különböző szerződések, végren-