Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - IRODALOM - Gárdonyi Albert: Bourgin, G.: Les Archives Nationales de France. Rome, 1935. / 263–269. o.

264 IRODALOM menti levéltárból állami levéltárrá lett. Az utóbb enulített anyag eredetileg a párizsi községtanács gondozására volt bízva s csupán 1793. november hó 2-án egyesítették az ad­digi parlamenti levéltárral. A megszüntetett közintézmé­nyek levéltári anyaga azonban előzetes selejtezésen ment keresztül s csupán azok az iratok maradtak meg belőle, amelyek vagyonjogi értéket képviseltek, A selejtezést e célra szervezett bizottság végezte, amely 1796. április 24­től kezdve Camus fennhatósága alá volt rendelve s ennek következtében már úgy végezte hivatását, hogy a selejte­zésre szánt anyagból mínél több maradjon meg, A selejte­zési munka egészen 1801. január 21-ig állandóan folyt, amikor is a selejtezésre rendelt személyzet a levéltári sze­mélyzet állományába olvadt be. A parlament és a levéltár kapcsolata egészen 1800. május 28-íg tartott, innen kezdve azonban nem a parla­ment, hanem az államfő alkalmazta a levéltár személy­zetét. Ennek ellenére a levéltár iratanyaga tovább is a par­lament épületében maradt s csupán 1808. március 6-án vá­sárolták meg a levéltár céljaira a hajdani Soubíse-palo­tát, amely 1927-ben a Rohan-palota helyiségeivel bővült. Már Camus megkezdte az íratok rendezését s közvet­len utóda is nagy szorgalommal folytatta, Napoleon hódí­tásai következtében azonban annyira megnőtt a levéltár iratanyaga, hogy mindenekelőtt annak elhelyezéséről kel­lett gondoskodni, Napoleon ugyanis a meghódított terüle­tek levéltárait mind Parisba szállíttatta — ide került a vatikáni levéltár is — s ez óriási iratanyag számára távol­ról sem lettek volna elegendők a rendelkezésre álló helyi­ségek. Hatalmas levéltári palota építését tervezte ezért Napoleon, a munkálatokat 1812-ben meg is kezdték, rövi­desen azonban bekövetkezett Napoleon bukása, a Parisba szállított levéltárakat mind vissza kellett adni s a megkez­dett építkezés végleg abbamaradt. A levéltár tehát tovább is a Soubíse-palotában maradt, mely a XVIII. századi francia építőművészet egyik remeke volt. Sajnos, a levél­tári célú felhasználás mellett nem érvényesülhettek a pa­lota szépségei s az iratailványok felállítása nem történhe­tett mindig a pazarul kiállított termek sérelme nélkül. Bourgin második előadása a francia Nemzeti Levél­tár szervezetét és működését volt hívatva megvilágítani s ezt az egyébként minden érdekesség nélküli tárgyat olyan színes formába tudta öltöztetni, hogy mindvégig leköti a figyelmet. Bevezetésképen hangsúlyozottan kiemelte, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom