Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése I., 1724–1783 : [első közlemény] / 84–161. o.

A HELYTARTÓTANÁCS ÜGYINTÉZÉSE 149 ;ges anyagokat; gondoskodott a tanácsház karbantartásáról; kezelte a tanácshoz érkező adományokat; végül őrizte és jegyzékbe foglalta a könyveket, amelyeket az ország nyomdái mint köteles példányokat megküldöttek a helytartótanácsnak.

77 A kiadóhivatal, A helytartótanács munkájának utolsó részei a szűkebb értelemben vett irodában, a kiadóhivatalban (expedítura) folytak le. Itt tisztázták a titkárok által készített fogalmazatokat, az aláírt tisztázatokat innen juttatták rendeltetési helyükre. Mindvégig ez a két feladat maradt a kiadóhívatali munka gerince, bár 1753-tól 1780-ig a lajstromkönyvek vezetését is átvette az irattártól. Az expeditura élén a kiadó (expeditor) állott, vezette az írnokokat (cancellistae, notaríi) és a járuinokokat (accessistae). Rangban a lajstromozó és a számvevő után következett, de tekintélye sohasem érte el azokét. Helyettes kiadói állást 1783-ig nem szerveztek, a leghasználhatóbb írnokok közül egy-kettőt mint segédet (adiunctus) rendeltek mellé. Közvetlen felettese az írodaigazgató volt, aki a jelentéktelenebb ügyekben önhatalmúlag irányította a kiadóhivatal életét, a fontosabb kérdésekben azonban csak a tanács határozata, illetve az uralkodó hozzájárulása alapján intézkedhetett. Amikor a fogalmazatokkal elkészültek, a titkárok és 1769 óta a tanácsosok is, az ügyre vonatkozó összes iratokat, 1753 óta iratjegyzék (elenchus) kíséretében, átküldték a kiadóhivatalba, ahol a mellékleteket különválasztották, ellenőrizve, hogy nem hiányzik-e valamelyik, majd Ideiglenesen a titkárok és az előadók rekeszeiben helyezték el. Magukat a fogalmazatokat pedig a kiadó az iratjegyzékekkel együtt továbbküldte felülvizsgálatra, tehát 1769-ig az írodaigazgatóhoz, kivételes esetben az elnökhöz, 1769 óta pedig az előadókhoz, a számvevő által készítetteket a számvevő bizottság elnökéhez, végül valamennyit a tanács elnökéhez. Amikor innen a jóváhagyást jelző és a kiadást engedélyező aláírásokkal megerősítve visszaérkeztek, kiosztotta őket tisztázásra az írnokok és a járuinokok között, A tisztázásnál általában azt az elvet követték, hogy ^amít előbb kaptak kézhez, azt másolják le hamarabb. KiHtt.-i lvt. Irattári vegyes iratok. Fasc, A, No. 3.