Levéltári Közlemények, 15. (1937)
Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése I., 1724–1783 : [első közlemény] / 84–161. o.
A HELYTARTÓTANÁCS ÜGYINTÉZÉSE 147 bízták meg- 1780-tól kezdve a kiadóhivatal az iratokat az év elteltével nem adta át az irattárnak, hanem a ,,felső" regístraturában őrizte tovább, azonban nem a régi levéltár tárgyi csoportjaínak megfelelő rendben, hanem új rendszer szerint, amely természetszerűleg adódott a kézikönyvek beosztásából75 Minthogy a kézikönyvek előadók szerint csoportosították az ügyeket, a felső registratura is így helyezte el és így őrizte az iratokat. Mindegyik előadónál mindegyik ügy külön számot kapott, amit fonsnak, vagy numerusnak neveztek. Ezt a számot mindegyik iratra rávezették barna ceruzával, az előadó nevével és az év számával együtt- Ha az ügyben több irat került tárgyalásra, ezeket külön megszámozták. A felső registratura egyszerűen e szerint a jelzet szerint állította fel az iratokat. Ezt a rendszert azonban nem szánták véglegesnek, amit az is muta.t, hogy a jelzeteket nem tintával, hanem csak ceruzával írták. Ezek a jelzetek csak a kiadóhivatal számára készültek, arra az időre, amíg az iratok tárgyalás alatt voltak. Már 1769' óta találkozunk velük, 1779-ig azonban az irattárban föléjük írták tintával az új levéltári jelzetet. Csak azokon az iratokon hagyták meg, amelyeket nem volt idejük feldolgozni, 76 Az ú. n. előadói rendszer bevezetése a levéltárban tehát nem előre átgondolt és helyesnek ítélt reform eredménye, hanem a feltorlódott munkából fakadt kényszerű szükségmegoldás volt. Ami gyakorlati értékét illeti, még az 1764 előtti időrendi megoldást sem igen múlta felül. Az egy ügyre vonatkozó iratok ugyan együvé kerültek, de csak egy éven belül, a következő évben esetleg más előadó, más szám alatt intézte őket. Ezt a nehézséget ugyan igyekeztek azzal kiküszöbölni, hogy minden számnál utaltak az előző és a következő évi számra, de a sok ide-oda utalás alapján az eligazodás nagy időveszteséggel járt. Egy év anyagának megőrzésére az előadói rendszer még jónak bizonyult, de évek hosszú sorára, amikor az előadók sűrűn váltakoztak és nemcsak egyféle ügyet intéztek, célszerűtlennek bizonyult- 1784-ben azután az irattár újjászervezésekor szakítottak vele. A rendszer értékére jellemző, hogy ma az 1780—83. évekből lehet a helytartó75 Htt.-i lvt. Irattári vegyes íratok. Fasc, A, No. 5, 76 HY pld. a Departamentum Zingarorum 1784. utáni iratai kö\zött 1770-től kezdve vannak iratok, márpedig előadók szerinti csoportokban. 10*
