Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése I., 1724–1783 : [első közlemény] / 84–161. o.

132 EMBER GYŐZŐ pedig úgyis egymás mellé kerültek az egymással összefüggő iratok. 1784-ig lényegileg változatlanok maradtak az iktatókönyvek, csupán a rovatok címeiben történtek kifejezésbeli módosítások, amelyeknek segítségével az ügyintézés egyes mozzanatait pontosabban meghatározták. Az íktatókönyv tehát bizonyos tekintetben jegyzőkönyv is volt, azzal a különbséggel, hogy nem ülésről-ülésre külön, hanem számok szerint egy helyen tüntette fel — természetesen sokkal rövidebben — mindazt, amit egy üggyel kapcsolatban a helytartótanács végzett. Ennek megfelelően ugyancsak jegyzőkönyvnek, protocollumnak nevezték, a tanácsjegyzőkönyvtől (pr, consilii) azonban megkülönböztették és a beérkezett íratok jegyzőkönyvének (pr. exhíbitorum) címezték, A két jegyzőkönyv kölcsönösen kiegészítette egymást, s a tanácsjegyző 1769-től kezdve munkájához alapul nem magukat az iratokat vette, minthogy azok a gyorsabb elintézés kedvéért egyenesen az előadókhoz és a titkárokhoz kerültek, hanem az iktatókönyvet: használta fel, amihez annál könnyebben hozzájuthatott, mert közös szobában dolgozott az iktatóval és annak segédjével, Segédre (adiunctus) azért volt szüksége az iktatónak, mert nemcsak az iktatókönyvei vezette, hanem kimutatásokat is készített a helytartótanács munkájáról az irodaigazgató számára, aki azokat az elnök elé terjesztette. Albert herceg helytartósága idején, ha az hosszabb időre távozott Pozsonyból, az iktatókönyvet a tanács határozataival ülésről-ülésre lemásolta, hogy az írodaigazgató utána küldhesse, Hónapról-hónapra jegyzékbe foglalta az elintézetlenül maradt ügyeket, amelyekről év végén általános összefoglalást is készített, megkülönböztetve a régi keletű hiányokat az újabbaktól. Évről-évre összeállította, hogy az: alsó hatóságok közül melyek és hogyan küldték fel az időről-időre esedékes jelentéseket. E tekintetben azt a feladatot örökölte, amely korábban a tanácsjegyző vállára nehezedett. Állása egyébként rangban a lajstromozó, kiadó és. tanácsjegyző után, a fogalmazók előtt következett. Az irattár. Az iroda keretébe tartozó segédhivatalnokok között a. lajstromozó (registrator) foglalta el az első helyet. Ezt elsősorban annak köszönhette, hogy a helytartótanács pe~