Levéltári Közlemények, 15. (1937)
Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése I., 1724–1783 : [első közlemény] / 84–161. o.
118 EMBER GYŐZŐ könyv, valamint a számvevő- és a kiadóhivatal kézikönyvei, alapján az elintézetlenül maradt ügyek jegyzékét, adja át az irodaigazgatónak, aki a tanácsban felolvassa azt. Azután pedig kerestesse ki a megfelelő előiratokat és küldesse el az illető előadókhoz. A jegyzéket pedig tartsa meg magának, hogy a következő negyedévben ellenőrizhesse az eredményt. Ugyancsak 1769 óta napról-napra táblázatba foglalta, hogy a tanácsosok közül az ülésen ki volt jelen. Azt is feltüntette az elnöktől kért felvilágosítás alapján, hogy a. távollévők mi miatt maradtak el. Ezeket a táblázatokat hónaponként átadta az írodaigazgatónak, év végén pedig, letisztázta, hogy azt az irodaigazgató, bemutatva előbb a tanácsban, az uralkodó elé terjessze. A gondjaira bízott jegyzőkönyvet a tanács házán kívül csak az elnök külön engedélyével adhatta ki, De még arról is külön könyvet vezetett 1769. óta, hogy a tanács tagjai közül melyiknek, mikor, hány ívet, hány lapot és kinek útján kölcsönözött ki. A kölcsönkönyvet a kész és készülő jegyzőkönyvekkel ós mutatóval külön szobában őrizte, amely számára, továbbá az iktató és annak segéde részére volt berendezve, A kikölcsönzött íveket gondosan papírosba csomagolta és lepecsételte. Egy hét_ elteltével pedig, ha addig nem kapta kézhez, személyesen kérte őket vissza és a kölcsönkönyvbe bevezette a visszaérkezés napját. A kölcsönkönyvet minden hónapban bemutatta az: irodaigazgatónak. 38 A tanácsjegyző gondoskodott róla, hogy az ülés után a bemutatott és megtárgyalt iratok eljussanak azokhoz, akik további sorsukat intézték. Összegyűjtötte a tanács asztalán maradt iratokat, magával vitte őket, hogy segítségükkel gyorsabban és pontosabban fogalmazhassa meg SL jegyzökönyveket. Rájuk vezette annak a napnak a keltét, amelyen a tanács elé kerültek, 1769 óta azonban — a gyorsabb ügyintézés érdekében — nem vette magához az iratokat, hanem rögtön az ülés után átadta az előadóknak és a titkároknak, hogy azok haladéktalanul munkához foghassanak. 39 Ha pedig valamiben kétsége volt, az illető 38 L. az idézeti 1754-í és 1769-i utasításokat, A tanács jegyzenele ezekről a feladatairól ma már csak az utasítások tanúskodnak, A kölcsönkönyvek régen elpusztultak, vagy kiselejtezték őket. Ez is bizonyítja, hogy az utasítások forrásértékét nem szabad- lebecsülnie 39 Ettől kezdve ugyanis a számok szerint vezetett iktatókönyvet használhatta segítségül, amit az iktató, akivel közös szobában.
