Levéltári Közlemények, 15. (1937)
Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése I., 1724–1783 : [első közlemény] / 84–161. o.
112 EMBER GYŐZŐ ságok munkáját az egyre szaporodó ügyíratok elintézésére alkalmasabbá tenni. Az einöle ekkor a titkárok könnyítésére a tehetségesebb írnokok közül jegyzőket (actuaríi) nevezett ki, akik nemcsak helyettesítették a titkárokat r hanem azok jelenlétében is résztvettek a bizottsági üléseken, elvégezték a rájuk oszott munkát, Ezáltal gyakorlatot és egyben esélyt szereztek arra, hogy üresedés esetért a titkárok sorába kerülnek és nem kell egész életüket az iroda korlátai között leélniök. Rendes írnoki munkájukat e miatt azonban nem hanyagolhatták el, hanem akár rendkívüli időben is tartoztak elvégezni. 34 Mindez azonban nem segített a rendszer gyökeres hibáin, úgyhogy 1769-ben szakítani kellett vele, A helytartó kezdeményezésére alapos és részletes tárgyalások kezdődtek, hosszú javaslatok készültek, eredményük pedig az uralkodó 1769, jan, 18-án kiadott hármas rendelete lett, amely szakítva a bizottsági rendszerrel a helytartótanácsi ügyintézés gerincévé az előadó tanácsosok (referentes) munkáját tette. Az előadók. 1769-től kezdve a tanács elnöke minden ügyet valamelyik tanácsosra osztott ki, mégpedig nem a tanácsülésen, hanem azonnal a kézhezvételt jelző praesentata rávezetése és iktatásuk után, A tanácsülés elé az ügyek csak akkor kerültek, amikor az előadó tanácsos első jelentését tette róluk, A kiosztásnál az elnök tekintettel volt arra, hogy az azonos természetű ügyek ugyanazokhoz a tanácsosokhoz kerüljenek. Az előadók kötelesek voltak minél előbb, lehetőleg már egy-két nappal a kiosztás után jelentést tenni, amikor a tanács vagy azonnal határozott, vagy pedig valamelyik bízottságnak a meghallgatását ajánlotta. A bízottságokat ugyanis az előadói rendszer bevezetése után sem szüntették meg, számukat azonban négyre korlátozták. Továbbra is külön bizottság vizsgálta felül a számvevőszék munkáját. Ez a feladat olyan természetű volt, hogy egy tanácsos nem vállalhatta magára, megoldására csak egyesült erővel és munkamegosztással gondolhattak. Hasonló természetűek voltak az úrbéri ügyek, amelyek az uralkodónő nép védelmi politikájával kapcsolatban főleg a 60-as évek végén és a 70-es évek elején foglalkoztatták erősen a helytartótanácsot, minthogy a királynő, 31 Az 1'761-i határozat szövege u. o.
