Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése I., 1724–1783 : [első közlemény] / 84–161. o.

A HELYTARTÓTANÁCS ÜGYINTÉZÉSE 103 béli jelentéstétel formája ugyanez volt- A javaslathoz a tanács többi tagja a már ismertetett módon szólt hozzá és döntött fölötte. A bizottságok. Mindjárt a helytartótanács működésének kezdete óta kifejlődött az a gyakorlat, hogy a tanács bizonyos ügyekben nem egy tanácsost, hanem egy külön bizottságot küldött ki jelentéstételre. Az ilyen alkalmi bizottságokba rendszerint 2—3 tanácsost és 1 titkárt jelöltek ki. Ezek a bizottságok már mindig írásban tettek jelentést, amit a titkár fogalmazott meg és a bizottság valamennyi tagja aláírt. A jelentést a tanácsban a bizottság elnöke, a rangban első tanácsos ismertette és fejtette ki a bizottság álláspontját. Ha valamelyik bizottsági tagnak különvéleménye volt, azt a titkár köteles volt a jelentésbe belevenni és az elnök is tartozott felhívni reá a tanács figyelmét. A javaslat sorsa fölött döntő szavazásban a bizottság tagjai nem vettek részt, Bizonyos ügyek nemcsak esetlegesen, hanem állandóan foglalkoztatták a helytartótanácsot. Ezeknek előkészítésére állandó bízottságokat kellett kiküldeni. Az egyik ilyen állandó bizottságot a királyi utasítás meghagyása értelmében a helytartótanács felterjesztésére az uralkodó még 1724-ben kínevezte- Feladata a kegyes alapítványok kezelése, az egyház jogait és javadalmait érintő ügyek intézése lett, három tanácsosból és egy titkárból állott.

23 Még ezt megelőzően megkezdte működését a gazdasági bízottság, amelynek rendeltetése az lett volna, hogy az 1723. évi törvénykönyv különböző cikkeinek értelmében az ország gazdasági felvirágoztatására terveket dolgozzon ki. Ezekre a tervekre azonban jóidéig nem került sor, a gazdasági bizottság energiáját kimerítette a különböző napi ügyek elintézése. Legkorábban pedig a számvevő bizottság alakult meg, amely a helytartótanácsi számvevőhivatal munkáját vizsgálta felül és kimutatásait terjesztette a tanács elé. E két utóbbi bizottságot s általában a többit sem az uralkodó nevezte ki, hanem az elnök jelölte ki. A kegyes alapítványok ügye és az egyházi kérdés különösen kényes bánásmódot igényelt, ennek a bizottságnak kínevezését ezért tartotta fenn, főkegyúri joga alapján, a király a maga számára. 23 Htt.-i lvt. Ben. Res. 1724. dec. 30. Lib. Reg. 1. k. fol. 10.