Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magyar levéltári irodalom feladatai / 7–22. o.

A MAGYAR LEVÉLTÁRI IRODALOM FELADATAI. Levéltári irodalomról szólva, mindenekelőtt magáról a fogalomról kell szólni. A fogalom ugyanis az utóbbi évtizedekben, — sőt mondhatni: években — nagy mértékben átalakult, új tartalmat nyert. Csak most láthatni a maga önálló egyéniségében, szabatosan meghatározható jelentésében kibontakozni. E fordulat előtt a levéltári irodalom önálló egyéniségét és saját hivatása tudatát éppen olyan nehéz felismerni, mint fogalmának világos körvonalait. Ez a levéltári irodalom ugyanis nem volt más, mint történeti irodalom, ennek szűkebb vagy tágabb körét jelentve. Elsősorban jelentve pedig a levéltárak anyagából merített forráskiadványokat, az oklevéltárakat és regesztakiadványokat, de sokszor ezen túlmenőleg minden olyan történelmi munkálatot is, mely levéltári kutatásokon épült fel. Ily értelemben a levéltári irodalom voltaképpen egyidős a módszeres történeti irodalommal. Ma már azonban ezt a tág és bizonytalan értelmezést a levéltári irodalomtól meg kell vonnunk. Minden kapcsolat a kettő között mégsem szűnik meg, érintkezési vonalak a fogalmak tisztázása után is maradnak, hiszen a levéltár és a történettudomány kapcsolata sem szakítható el. A levéltár a történetírás örök tápláló forrása s éppen az a hivatása, hogy e forrást a történetírás számára megnyissa és fenntartsa, minél megmaradóbbá és a kiaknázásra minél alkalmasabbá téve, A feladat ellátása természetesen problémákat vet fel és pedig éppen napjainkban egyre többet. Amikor e problémák megoldása a tudományos módszer színvonalára emelkedik, már megszületett a tudomány egy új ága: a levéltártudomány, melyről a haladás élén álló nemzetek már valóban tudnak is, A levéltári irodalom mai felfogásunk szerint a levéltártudomány kifejező nyelve, megnyilatkozási formája. A levéltári irodalom tehát tipikus cél-irodalom: célja föltárni a módokat, megnyitni a lehetőségeket, megkeresni