Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - SZEMLE - Buday Kálmán (1908–1936) / 333 - Vácz Elemér: A Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete / 333–336. o.

SZEMLE. Buday Kálmán f, — Az Országos Levéltár bécsikaputéri homlokzatán 1936. nyarán ismét fekete lobogót lengetett a budai hegyek között fújdogáló szél. Buday Kálmán, a levéltár fiatal gyakornoka hagyott itt bennünket gazdag Ígéretekkel kecsegtető pályája küszöbén. Munkás élete legszebb éveit forrón szeretett szülőhazájának, Erdélynek szentelte, lebilincselő beszélgetések során, amikor egész lelkét feltárta barátai előtt, Erdély földjét és népét mindig szívén és ajkán hordozta. Lelkes munkája gyümölcsét a halál szüretelte le. Pedig szeretett volna élni és dolgozni tovább, a korán távozók lázas akaratával csüggött az életen, bár a betegség sokszor meggyötörte, de a munkában és övéi szeretetében mindig és mindenért kárpótlást talált, Szerettük mindnyájan, mert jósága mindenkiben szeretetet fakasztott és távozásakor azzal vigasztalódunk, hogy a jóságnak nem e földön a helye. 1908-ban Kolozsvárott született, 1932-ben Szegeden bölcsészdoktori és középiskolai tanári oklevelet szerzett. Két évig a bécsi Collegium Hungaricum ösztöndíjas tagja volt, azután a szegedi egyetemen mint tanársegéd dolgozott; az Országos Levéltárban 1935. szept. 1-től 1936, júl. 31-én Szegeden bekövetkezett haláláig mint foglalkoztatott diplomás teljesített szolgálatot, Báthory István erdélyi fejedelemségéről írt nagyobb tanulmányt, a Magyarságtudomány c. folyóiratban az Álmosproblémát fejtegette, a rádióban a XVI, századi Erdélyről olvasott fel, tudományos folyóiratokban ismertetései jelentek meg, ifjúsági és tudományos egyesületekben számos előadást tartott. Legjelentősebb munkája azonban: Erdély történeti földrajza — befejezetlen maradt. E. Gy. A Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete 1936. október 2,, 3, és 4, napján tartotta első, nagy érdeklődéssel várt és jelentős eredményekkel végződő kongresszusát Budapesten. Régi óhaj nyert beteljesülést, régóta vajúdó kérdés valósult meg e kongresszus megtartásával. A levéltárnokoknak egyesületbe való tömörítésére, a hivatással kapcsolatos problémák megoldása és a közös érdekek megóvása szempontjából, amint ismeretes, már a háborút közvetlenül megelőző években