Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - IRODALOM - Vevér Emil: Új családtörténeti folyóirat : Magyar Családtörténeti Szemle / 324–325. o.

324 IRODALOM hogy ezen nem múlt sem a könyv megjelenése, sem a mutató elmaradása. Mint általában az ilyen könyvekkel szemben felállítandó óhajtást említjük még meg, hogy kívánatos volna az egyes családoknál közölni, vájjon a szűkszavú jegyzőkönyvi bejegyzések mellett megvannak-e a levéltárban az ügy aktái is (a jelzett egyszerű közlésével ez könnyen megoldható) s vájjon ezek az akták tartalmaznak-e a családra vonatkozó okmányt —- természetesen a bizonyságlevélen kívül. Ez a kutatóknak igen jó szolgálatot tehetne. Kiss Ernő, Új családtörténeti folyóirat. Szakismeretre, kitartó igyekezetre és nem csekély anyagi áldozatkészségre van szüksége annak, aki a Magyar Genealógiai és Heraldikai Társaság tekintélyes közlönye, a színvonalas Turul mellett másik ilynemű szaklap megindítására vállalkozik Csonkamagyarországon. Baán> Kálmán feladata éppen ezért nem volt egyszerű, mikor „Magyar Családtörténeti Szemle" címen, évi tíz füzetben mintegy 240 oldalnyi terjedelemben genealógiai és heraldikai folyóirat szerkesztésére és kiadására szánta magát. Az eddig megjelent 1935—1936. évfolyam tizenegy füzete után úgy látszik, hogy az új folyóirat célkitűzése és szerkesztése hasonló a kilencszázas évek elején — akkor még Nagymagyarországon — oly igen népszerű Komáromy—Pettkó-féle Nagy Ivánhoz. Közvetlen célja: a családtörténet művelése kész dolgozatokkal és kiadatlan levéltári anyag megjelenítésével, közvetett pedig ezek révén a nemzeti érzés ápolása. Eddig kész, kerek dolgozatok leginkább Baán Kálmán és dr. Klein Gáspár tollából kerültek ki. Családtörténetet adnak, nem puszta leszármazást, úgy hogy nagy haszonnal forgathatják mindazok, akik a kísnemesség életviszonyaival, gazdaság-, birtok- és művelődéstörténettel foglalkoznak. Az olvasóközönség tájékoztatását célozzák a családtörténet jelentőségéről, a magyar családnevek kialakulásáról és a címerigazolás módjáról szóló értekezések. Levéltári szempontból leginkább a köz- és magánlevéltárak lappangó anyagának szószerint, vagy legalább regesztaszerű közlései emelendők ki. Ebbe a csoportba sorozhatjuk Baranya, Bereg, Pest, Sáros és Veszprém megyék; Csík, Gyergyó, Kászon székely székek, továbbá Fogaras város XIV— XVIII. századból származó töredékes nemesi összeírásainak közreadásait. Magyar, török levelek, tanúvallatási jegyzőkönyvek, nemességvízsgálatok, végrendeletek teszik változatossá az összeírások sorait, A személyazonosság megállapításánál jó szolgálatot tehetnek a M, N. Múzeum törzsanyagából gyűjtött XIV—XVIII, századbeli életkori adatok lajstromai, A heraldikát a Borsod és Bihar megye levéltárában őrzött címereslevelek regesztái képviselik. A címerpajzs leírását a címereslevél eredeti szövegének idézete adja. Kár, hogy képpel nem szemlélteti. Baán cikke révén veszünk tudomást Pataky Károly magángyűjteményéről, mely többnyire erdélyrészi nemesek pecsét-