Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - ÉRTEKEZÉSEK - Vörös Márton: A svéd levéltárügyről / 196–203. o.

198 VÖRÖS MÁRTON (Kungliga Biblioteket), ahonnan külön állami kezelésbe csak 1847, évben került vissza. A nagy Gusztáv Adolf uralkodása alatt Axel Oxenstiernának 1618, október 16-án kelt kancelláriai rendelete alapította meg az Országos Levéltárat, a Ríksensarkivet (riksens: kettős genitivus a régi svéd nyelv sajátsága), amelynek élén mint legelső svéd levéltáros Per Utter állott 1623, évben bekövetkezett haláláig, A levéltár az 1626. évtől kezdve a kancelláriai kollégium rendelkezésében az úgynevezett ,,custos archívi" gondozása alatt állott, de ennek munkáját tulaj donképen a levéltári titkárok végezték. Ezek közül kiváltak működésükkel Erik Runell és az 55 évi hűséges szolgálattal bírt, nemesi rangra emelt Palmskiöíd. Az 1713. évben a felügyeletet maga az udvari kancellária vette át. Svédországnak európai nagyhatalmi ideje alatt, mint minden állami intézmény, úgy a levéltár is fejlődésnek indult, amikor is az a legelőkelőbb helyen, a stockholmi várkastélyban székelt. Emelkedő sorsát váratlanul kettétörte a stockholmi varnak 1697-ben bekövetkezett tűzkatasztrófája, ami szörnyű pusztítást végzett az ott felhalmozott levéltári anyagban. A megmentett rész rendezését meg sem kezdhették, amikor 1713-ban (ez az időpont egyúttal az udvari kancellária felügyelete kezdetét is jelenti) Svédországra ránehezedett az orosz invázió, ami elől a maradék anyagot Örebró városba mentették (Stockholmtól nyugatra mintegy 150 km), amikor is még egy utolsó csapás: vízkár érte az iratanyagot. Ily kálváriákon vándorolt az anyag ide-oda, sorsában egyetlen tényezőre, a véletlenre bízva. Közben fenntartása biztosítására különös jövedelemforrásra kényszeredett: levéltári példányokat szállított eredetben, vagy másolás végett antiquar könyvkiadóknak, egészen 1837. évig. De ez időtől kezdve Hans Járta vezetésével megkezdődött a tudományos alapon történő átszervezés, kitűnő munkatársa B, E. Híldebrand és néhány lelkes fiatal erő közreműködésével. Ettől kezdve mai napig egyenes fejlődést vett a levéltár, s nem csupán kegyeletet gyakorolunk az állami levéltárosok iránt annak megállapításával, hogy a többszázéves viszontagság hiányait nagy igyekezettel törekedtek behozni. Hans Járta halála után következett Norström (1846), Bovállíus (1874), Malmström (1882), Odhner (1887), ifjabb Hildebrand (1901), Clason (1916) és végül 1926 óta napjainkig a svéd levéltárügyek legfőbb vezetője, H. Almqvist.