Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - ÉRTEKEZÉSEK - Fára József: Zala vármegye levéltára : második, befejező közlemény / 172–195. o.

182 FÁRA JÓZSEF a levéltár felületes ismerője azt a benyomást szerzi* hogy a peres anyag az 1786-ik évvel teljesen végetér. Ez a körülmény az anyag áttekinthetőségét megnehezíti s a későbbi anyagban való kutatást csak a levéltár alapos ismerőjének teszi lehetővé. Ezzel szemben a „politica acta" feldolgozása azáltal, hogy azt nem osztja fel régi és új anyagra, teljesen egyöntetű és lehetővé vált annak egységes feldolgozása 1848-ig, ami a „politica acta"-csoport felhasználását nagyon egyszerűvé teszi. Amilyen hibát követ el Háry a „juridica actá"-nál, ugyanazt a hibát találjuk meg Ballá elgondolásában is a „politica acta"-csoport feldolgozásánál. Ballá a „politica acta" csoportjánál különbséget tesz az 1790 előtti és utáni anyag között s a kettőt másként osztja fel alcsoportokra és másként dolgozza fel elenehusokba. Ezáltal megbomlik az iratanyag egysége és a kis csoportokra való szétosztás az áttekinthetőség rovására megy, A sok kis csoportra való felosztás megvan Háry elgondolásában is. Ő sem mentes ettől a hibától, aminek magyarázatát abban keresem, hogy a „juridica acta" rendezéséről szóló rendelet, amely a peres iratokat tartalmuk és a peres eljárás különböző fázisai alapul vételével csoportosítja, adta meg az impulzust ahhoz, hogy a „politica acta"-csoport iratait is részint tartalmuk, részint az eljárás neme szerint, vagy az iratot kibocsátó hatóságot tekintve, apróbb csoportokba osztályozva dolgozzák fel. Az iratoknak ennyi kis csoportra való szétszedése nehézkessé teszi a kutatók munkáját, mert nem egyszer az összes csoportok segédkönyveit végig kell búvárolniok a szükséges íratok felkutatásához, nem tudhatván, hogy a vonatkozó irat nincs-e valamelyik másik csoportban elhelyezve. Háry Farkas, mint látjuk, teljesen függetlenül Baliától és a kőrösmegyeí alispántól, saját elgondolása szerint igyekezett legjobb tudása és hosszú évek tapasztalata nyomán a levéltárát elrendezni s hivatalba lépésétől számított 4 évtized múlva az teljesen rendezett is volt. Elgondolásának és rendezésének nagy értéke, hogy a „politica acta" feldolgozásánál mellőzte az időrendi széttagolást és ezzel elérte azt, hogy a „politica acta" 1848-ig folyamatosan rendezhető volt ós az egységet nem bontotta meg. Hogy a „juridica acta" rendezésénél ezt nem teszi, mentsége lehet az, hogy a peres ügyekből a folyamatban voltakat a befejezettektől el kellett különítenie. Ez az el-