Levéltári Közlemények, 14. (1936)
Levéltári Közlemények, 14. (1936) - ÉRTEKEZÉSEK - Föglein Antal: A vármegyei notárius / 149–171. o.
A VÁRMEGYEI NÓTÁRIUS 165 Meg kell emlékeznünk az aljegyzőségről (vicenotariusság) is, amely a XVIII. században a vármegyékben már általánosan megszervezett tisztség volt. A jegyző a XVI. század elején még könnyen győzte az írásbeli munkát. Miként a legrégibb vármegyei jegyzőkönyvnél, a zólyomvármegyeínéi látjuk, alig egy-két sor bejegyzés szól egy-egy ügy elintézéséről. Egy egész év üléseinek végzései elférnek egy-két lapon. A vármegyék által kiállított oklevelek száma sem sok, s egyike-másika néhány sornyi írásból áll. A század vége felé azonban már alaposan megnövekedett az írásbeli munka. Egy-egy közgyűlési, ítélőszék! ügy feljegyzése a jegyzőkönyvben néha már több oldalnyi terjedelmű. Volt már olyan kiadmány, így pl. a királyi kúriához felterjesztett per leírása, amely az egymás alá ragasztott papírlapokra írva, több méternyi hosszúra terjedt, amin hetekig is eldolgozhatott a jegyző. Segítségre volt tehát már szüksége. Abaúj vármegye a XVI. század végén egyik közgyűlésén kimondta, hogy aki Palatinácz János jegyző segítségére vállalkozik, azt mindenrendű vármegyei adózás alól felmenti. 78 Csakhamar feltűnik a jegyző-helyettes, mint segéderő. A XVII. század legelején szervezik e tisztséget. Mint már láttuk, a litterátus emberekben való hiány miatt két, sőt három vármegye is közös jegyzőt tartott, és megtörtént, hogy akár a rossz utak, akár azok bizonytalansága, a sok kóbor népség miatt, akár, mert az egyik vármegye ítélőszéke nagyon elhúzódott, a távol lakó jegyző nem jelenhetett meg pontosan mindegyik gyűlésen vagy ítélőszéken. Ezért egyik-másik vármegye jegyzőhelyettest választott, aki azután a legszükségesebb írásbeli teendőket elvégezte. Állandóan az alispán közelében tartózkodván az alispáni megbízásokat (commíssio), parancsokat, leveleket vetette papírra. A vármegyei kiadmányok, fontosabb iratok fogalmazását a jegyző végezte. Az első jegyzőhelyetteseket, mint láttuk, az öreg Ruttkay János idejében, az ő teherrendelete állapított meg, amely szerint a főjegyző évi 500, az első aljegyző 250, a másodaljegyző 150 frt. fizetést kapott. Ugyanakkor a főispán évi fizetése 1500, az első alispáné 600, a másodaltspáné 200, a főadószedőé (generalis perceptor) 150, a főszolgabíróé 300, az alszolgabíróé 150, az esküdté 60, az ügyészé 300, az alügyészé 150, a commissariusé 80, a kancellistáé 100, az orvosé 100 : a sebészé 40, a várnagyé 40 és a hajdúké fejenként 52 frt.-ban állapíttatott meg. 78 Kemény L, Abaúj-Torna vra, tort. Tört. Közi. Abaúj-Torna vm. és Kassa múltjából 1913. 94.
