Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - ÉRTEKEZÉSEK - Jánossy Dénes: Nem állami levéltáraink védelme / 105–135. o.

NEM ÁLLAMI LEVÉLTÁRAINK VÉDELME 127 túlment a szükségszerűség határain, hogy a leltárakból mindazokat a magántermészetű irományokat kihagyták, melyek tulajdonjogot statuáltak. Sőt a bizottság előre kötelezettséget vállalt, hogy a kormány e leltárakat csak a tulajdonosok kifejezett engedélye esetén publikálja. A Hístorical Manuscript Commission egyébként a londoni állami levéltárral (Publice Record Office) állandó kapcsolatban dolgozik, költségeit és kiadványait a kincstár téríti meg, az általa készített leltárakat — így a tulajdonosok ellenzése folytán kiadásra nem kerülő levéltárvízsgálatok írásos anyagát is — a Public Record Offíce-ban helyezi el, A családi levéltárak leltározása ezidőszerínt mértföldes lépésekkel halad előre, amit Lord Hanworth, a Public Record Office volt igazgatója társadalmi propagandával indított meg, a családi levéltárak országos bizottsága (The Manoríal Records Commíttee) pedig nagy ügybuzgalommal hajtott végre. Egyedül 1935-ben e bizottság irányítása mellett közel 300 családi levéltár leltára készült eí és küldetett be a Public Record Office országos nyilvántartásának.

35 Természetesen az önkormányzati szabadság e klaszszikus földjén a levéltárvédelem egyik fontos eszközét, a magánlevéltárak állami felügyeletét míndezideig megvalósítani nem sikerűt. A parlament által 1894-ben elfogadott Local Government Act szerint a grófságok kötelessége, hogy a községeket levéltáraik karbantartására serkentse. E törvény végrehajtását azonban nem mindenütt szorgalmazták. Epúgy nem vitték előre a felügyeletre vonatkozó javaslataikat a kormány által kinevezett Local Record Commíttee, illetve az uralkodó által 1912—1919 közt kiküldött Royal Commission on Public Records sem. Ez utóbbi 1919-ben kiadott véleményében nyomatékosan javasolta, hogy minden grófság székhelyén kerületi levéltár állíttassák fel, ahol az illetékes autonóm és magánlevéltárak szakszerű elhelyezést nyerhetnének; a kerületi levéltárak pedig a Public Record Office felügyelete alá volnának helyezendők. Tekintettel azonban arra, hogy a Public Record Office is nagy helyhiánnyal küzd és az újabb építkezéseire vonatkozó tárgyalások még nem fejeződtek be, természetesen a kerületi levéltárak sorsa is csak az angol 35 British Records Association, The Year's work in Archives, Reprint. London, 1936, 4, 11.