Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - ÉRTEKEZÉSEK - Jánossy Dénes: Nem állami levéltáraink védelme / 105–135. o.

NEM ÁLLAMI LEVÉLTÁRAINK VÉDELME . 121 mezői tiltakoztak. Azóta több, mint 30 esztendő múlt el a nélkül, hogy e kérdést törvényhozási úton vagy kormányrendelettel szabályozták volna; a Kommission azonban változatlan odaadással továbbra is végzi az állami levéltári igazgatás támogatása folytán hathatósabbá vált több, mint 50 éves munkáját. Baden leltározási rendszerét Württemberg is átvette és azt az 1891-ben szervezett Kommission für Landesgeschichte útján hajtja végre. 1906-ban kiadott községi szabályzata a bádenihez hasonlóan az elidegenítési vagy megsemmisítési szándéknak az állami levéltárnál való bejelentési kötelezettségét és az állami elővételi jogot állapítja meg. Württemberggel és Badennel ellentétben Hessenben a levéltárvédelmet elsősorban az állami leváltárigazgatás van hivatva biztosítani, melyet az 1902-ben alkotott műemlékvédelmi törvény értelmében levéltárgondozók (Pfleger) kiküldésével biztosítja. A levéltárigazgatás felkérésére a Kreisamtok írják össze a kerületükbe tartozó összes nem állami levéltárakat, melyeket a levéltárgondozók rendszeresen felülvizsgálnak. Szászországban sokkal kezdetlegesebbek a viszonyok. Bár a belügyminisztérium már 1877-ben körrendeletet bocsátott ki az összes Kreis- és Amthauptmannschaftokhoz a városi levéltárak ellenőrzésére és a pusztító selejtezések megakadályozására, a városi tanácsok pedig felszólítást kaptak, hogy készítsenek levéltáraik állagáról kimutatásokat a drezdai Hauptstaatsarchiv részére, e felszólítás azonban igen kevés eredménnyel járt. Ennek folytan a drezdai Hauptstaatsarchiv igazgatója, dr, Ermisch nyolc évi fáradtságos munkával az összes szász városokat beutazta és felvilágosításaival, rábeszélésével a levéltárak karbantartását biztosítani igyekezett. A községi, társulati, egyházi és családi levéltárak védelme azonban még ma is teljesen rendezetlen, mert valóban csekély eredmény az, hogy a Hauptstaatsarchívnak egyes magánosokat meggyőznie sikerült, hogy levéltáraik védelmét legjobban azáltal biztosítják, ha azokat a Hauptstaats archívban deponálják, Poroszországban különösen elmaradott viszonyok vannak, ahol még az állami regisztraturáknak a Staatsarchívokba való beszállítása sincs hivatalosan szabályozva. Az 1854-ben kiadott városi rendtartások szerint a városi levéltárak feletti felügyeletet ugyan a kormány magának tartotta fenn, a nélkül azonban, hogy ennek rendszeresen