Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - ÉRTEKEZÉSEK - Jánossy Dénes: Nem állami levéltáraink védelme / 105–135. o.

NEM ÁLLAMI LEVÉLTÁRAINK VÉDELME 117 A XIX. század elején ugyanis Ausztriában a tudományos világ csak az okleveles anyagot tekintette történeti értékűnek és ezen szempont figyelembevételén kívül Hormayr célja az volt, hogy hatalmas akciójával a gyökeres jogot statuáló oklevelek védelmét biztosítsa, Hormayr mentési módszere, mely a XV. Lajos uralkodása alatt kialakult francia analógiákra támaszkodott, a tudományos világban nagy vitát vont maga után. Voltak, akik azt hirdették, hogy a nem állami okleveles anyag védelmét másolatok készítése helyett célszerűbben lehet azoknak nyomtatásban való kiadásával biztosítani, mert a másolat is épúgy elpusztulhat, mint az eredeti, Hormayr letartóztatása folytán egyébként mozgalma megakadt, még mielőtt a tudományos vita elcsendesült volna. Eszméi azonban először is Grazban János főherceg személyében találtak követőre, aki 1811-ben az összes stájerországi magánlevéltártulaidonosokat felszólította, hogy okleveleiket másolatok készítése végett a grácí múzeumnak mutassák be, János főherceg egy „Codex Diplomaticus für Innerösterreich" gyűjteményt óhajtott létrehozni és ezzel Stájerország okleveles anyagának védelmét szolgálni,

19 Mialatt János főherceg példájára Krajnában a Történelmi Társulat, Tirolban a Museum Ferdinandeum kezdte el az okleveles anyag másolati gyűjtését, azalatt az újkori levéltárak anyaga komoly történeti forrásnak nem tekintetvén, rohamos pusztulásnak indult. Ez utóbbiak megmenté-, sere csak 1870-ben indult meg hivatalos akció Lasser József báró belügyminiszternek, majd Tirol kormányzójának kezdeményezésére. Az általa kibocsátott kérdőíveket Ausztria összes hivatalainak, valamint a nem állami levéltárak tulajdonosaínak, illetve kezelőinek is megküldték. Az ilymódon egybegyűjtött hatalmas anyag, mely már megközelítette egy országos levéltárkataszter méreteit, különböző, a nem állami levéltárak védelme szempontjából értékes következtetésre vezetett. Miután számtalan esetben szükségesnek látszott a sürgős állami beavatkozás, amire pedig eddig a magántulajdon sérelme nélkül lehetőség nem volt, a „Zentralkomíssion für die Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale" szervezetnek 1873-ban újjáalkotott statútumába olyant rendelkezések vétettek fel, ame19 Mell, Anton, Archíve und Archivschutz in. Steiermark, Beiträge zur Erforschung steirischer Geschichte, Graz, Bd. 34. N, F, ,3. 207. és köv.