Levéltári Közlemények, 13. (1934)
Levéltári Közlemények, 13. (1935) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Bakács István János: A regéc-sárospataki uradalom levéltára / 5–41. o.
A REGÉC-SÁROSPATAKI URADALOM LEVÉLTÁRA 41 ségeiben tanúvallomásokat végeztetett ezekre a földekre vonatkozólag, s főként azt akarta tisztázni, vájjon nem lehetne-e ezeket a földeket újra visszaváltani, s vájjon a birtokosok jogaikat okiratokkal is alá tudják-e támasztani, így a vizsgálat a következő hat csoportra osztotta a földeket: I, Visszaváltható földek, II. Végleg elidegenített földek. III. Oly földek, amelyekre nézve földesuraik okleveles bizonyítékokkal nem rendelkeznek, IV, Curiális helyek királyi adományból. V, Curiális helyek, amelyeket az uradalom mentesített, vagy kötelezett taxafizetésre, VI. Idegenek által birtokolt olyan földek, amelyek visszaváltásra nem alkalmasak, vagy legalább is ez nem tanácsolható, A vizsgálat mindkét uradalmon általában, azután egyenként Sátoraljaújhelyen, Sárospatakon, Kíspatakon, KisToronyán, Vámosújfalun, Zsadányban, Tállyán, Marczinfalván, Erdő-Horvátin, Baskón, Fonyon, Rátkán folyt le, s összesen 36 jegyzőkönyvet vettek fel. Az iratoknál első helyen mindig az 1803. évi tanúkihallgatási jegyzőkönyvet csatolták, s mellette a birtok jogra vonatkozó korábbi iratokat. Amikor Brezenheim Károlynak 1813-ban az iratokra szüksége volt, elenchust készítettek róluk, amelyben a kölcsönzést is bejegyezték. 104 * A regéc-pataki uradalmi levéltár tehát a szó tágabb értelmében véve öt anyagcsoportot tartalmaz. Habár ezek mindegyike nem is származik kizárólag a Trautsohn-uralom idejéből, ez ismertetés keretében való felvételük a belső egység céljából szükséges volt. Csak az öt csoport együttes tanulmányozása ismertethet meg bennünket a XVIII. századi uradalom helyzetével és fejlődésképével. Akármelyik elhagyása esetén is a Trautsohn-birtoklásról és -gazdálkodásról alkotott képünk csonka s befejezetlen maradna. Az öt csoport együtt állítja elénk a XVIII- századi magyar nagybirtok fejlődésrajzát, Dr. Bakács István János. 101 Proth, Decr. Cam, 1813. fcbr. 8,
