Levéltári Közlemények, 13. (1934)

Levéltári Közlemények, 13. (1935) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Bakács István János: A regéc-sárospataki uradalom levéltára / 5–41. o.

A REGÉC-SÁROSPATAKI URADALOM LEVÉLTÁRA 35 a diffícultateseket, replícákat, stb. 9í Évről-évre készültek kimutatások a robotszolgáltatásokról, a tizedfízetésről, a taxafízető jobbágyokról s ezek a kimutatások magukban foglalván minden egyes jobbágy nevét, pontos rajzot ad­nak az egyes jobbágycsaládok gazdálkodásáról, vagyoni helyzetéről, s ezekből a névsorokból állapíthatjuk meg az uradalom népmozgalmi adatait. A számadásokhoz csatolt bizonyítékok a jobbágyélet minden mozzanatáról s a gaz­dasági munkák minden fázisáról kimerítő képet nyújtanak. A számadások sorozata képezi tehát a levéltár legértéke­sebb részét, hiszen ezek nélkül az uradalom gazdaságtör­ténetét megírni egyáltalán nem lehetne. Ezek bő forrás­anyagot szolgáltatnak a kutatók egész sorának, hiszen feldolgozásuk, felhasználásuk a legkülönbözőbb szempon­tokból megtörténhetik. 94 * Korponay egy-egy fasciculusba gyűjtötte egy-egy esz­tendő számadását, amelyből nem egyszer több példány is állott rendelkezésre, a tartozékokkal együtt. Természete­sen külön csoportban vannak a regéci s külön a pataki uradalom számadásai. A regéci uradalom számadásai 1710-től 1775-ig van­nak meg, azonban az 1739., valamint az 1747/53. eszten­dőkből csak kevés feljegyzés maradt fenn. Maguk a szám­adások, a hozzátartozó iratokkal együtt hiányoznak s csak pár darab extractus, havi- s negyedévi jelentés van meg, de ezekből a gazdálkodás menetét s eredményét nem tudjuk megállapítani, de részleteredményeket ki lehet mutatni. A hiányzó számadásokat maga Korponay sem találta már s utalójegyeken jelezte, hogy ezeket már Ma­jor sem vette fel elenchusába. Viszont nem szabad azt gondolnunk, mintha más esztendőkben hiány nélkül meg­találhatók az összes számadási íratok, bizonyítékok, jegy­zékek, de a felsorolt esztendőket kivéve mindegyikben 94 Meg kell jegyeznünk, hogy a számadások, replícák, stb, leg­többször több példányban vannak meg, hiszen egy példányt felküld­tek Bécsbe, a másik pedig továbbra is az uradalmi ,,levéltár"-ban maradt. Hogy mennyire szétszórva voltak az egyes darabok, a regéci 1714, évi ratíones-s'zel bizonyíthatjuk. A legfontosabb (számadás, replica, extractusok, revisio, stb.) iratok a következő Major-jelzettel voltak ellátva: 7U, 807, 950, 2505, 3675—78 (Bécs!), 3683, 3953. 94a Hangsúlyoznunk kell, hogy a levéltár a kutatók egész sorát érdekelheti, hiszen a rendelkezésre álló két feldolgozás egyáltalán nem merítette ki a levéltár értékeit, s ezek akár a borkivitel, akár a gazdas'ágí fejlődés, a jobbágy viszonyok, telepítések alakulásának vizsgálatánál bő forrásanyagot nyújtanak. 3"

Next

/
Oldalképek
Tartalom