Levéltári Közlemények, 13. (1934)

Levéltári Közlemények, 13. (1935) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Bakács István János: A regéc-sárospataki uradalom levéltára / 5–41. o.

A REGÉC—SÁROSPATAKI URADALOM LEVÉLTÁRA 13 uradalmi iratanyagról két tartalommutató készült. Az egyik — amelyben a legkésőbbi írat 1729-ből származik — betűrendes és az egyes iratokat fasciculusok szerint jelöli meg. A fasciculusok betűvel vagy számmal voltak ellátva. A másik — amelyben 1732-ből is van írat — tartalmilag csoportosítja az iratokat. Itt a következő cso­portokat találjuk: az uradalmakat együttesen és külön­külön érdeklő iratok, azután az egyes községekre vonat­kozóak; külön csoportot képeznek a perek, az úríszékek ügyei, a tizedszedés, a megyei íratok, a levelezések, a fo­lyamodványok, az utasítások és végül a vegyes ügyek csoportjai. 30 Sajnos, ezeknek a tartalommutatóknak kelet­kezéséről közelebbit nem tudunk. Inkább kezdeményezé­seknek, mintsem befejezett munkáknak látszanak, miként az üres lapok nagy száma mutatja, Valószínű, hogy a pre­fektusi levéltárhoz készülhettek s mindenesetre a céltu­datos levéltárrendezéshez vezető útnak egyik állomását mutatják. Az egyes prefektusok nem tudtak, vagy nem tartották szükségesnek segíteni a levéltár rendezetlenségén. Dujar­dín báró, aki 1746—1752 között vezette az uradalmakat, ezek átvételekor megígérte a rendezést. Maga is megálla­pította, — miként 1749-ben írja, — hogy a sűrű tisztviselő­változás következtében a legértékesebb és legszükségesebb iratokat sem lehet megtalálni, ezeket tehát vagy elvitték, vagy épen elidegenítették. 31 A különböző levéltárakból, káptalanoktól újabb költségekkel meg kell tehát szerezni ezeket az iratokat s azután rendezni kell a levéltárt. Mi­vel Dujardín báró volt Trautsohn legmegbízhatatlanabb és leghűtlenebb tisztviselője, aki nagy ígéreteiből mitsem vál­tott be, a levéltár is rendezetlen maradt. 32 Hiába volt meg tehát a fizikai értelemben vett levél­tári helyiség, rendezett levéltári anyagot nem lehetett benne találni. A tisztviselők maguknál tartották a hatás­körükkel rokontermészetű iratokat s szerencsének számí­30 Tit. RP. Fasc. IX. 198. A 35., illetve 37. írat. 31 Tít. RP. Fasc, XXX. Andreanszky János 1752. május 22-i levelében azt írja a hercegnek, hogy bár 1731 óta él a birtokon, ilyen rendetlenséget nem látott, A levéltárat sem rendezte, az uradalmi zabtermést a báró lovai eszik meg, nincs pontos számadás stb, — Trautsohn maga (Tit, RP. Fasc. XXIX.) azt írja galántaí Fekete György személynöknek, hogy Dujardín mérhetetlen károkat okozott neki. Pert is' indított ellene a herceg, 1. Tit. R. Fasc. XXI. 32 Tít. RP. Fasc. XXL 1749. ápr, 18-i levél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom