Levéltári Közlemények, 13. (1934)
Levéltári Közlemények, 13. (1935) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Föglein Antal: A vármegyei levéltárak Mária Terézia korában / 158–170. o.
164 DR. FŐGLEIN ANTAL fogalmuk, hogyan kell az iratokat kezelni és így reájuk lehet-e bízni a levéltárakat? 32 Ez adott újabb erős lökést annak a nagy és általános levéltár rendezési mozgalomnak, amely nemcsak az erdélyi, hanem rövidesen a szűkebb értelemben vett magyar vármegyei levéltárakra is kiterjedt, a leglázasabb munkát eredményezte és a levéltárakat egyszerre a vármegyei administratio legfontosabb ügyévé tette, Az erdélyi Gubemium a vármegyék, székek és városok jelentéseit 1770. nov, 20-án terjesztette fel az erdélyi kancelláriához, 33 E jelentések szerint alig két vármegye és két szék levéltára volt rendezettnek mondható. Mutató könyvekkel csak egy vármegye és három szék dicsekedhetett. Volt olyan levéltár (Torda vm.) f amelynek még helyisége sem volt. De most már az erdélyi levéltárakról beérkezett jelentések sem elégítették ki a királynő kíváncsiságát, Mária Terézia teljes és tökéletes képet akart nyerni és most már az összes, a szorosan vett magyarországi levéltárak állapotát is meg akarta ismerni. A Helytartótanács útján tehát 1772. jún. 19-én 4164, sz. alatt jelentésre szólította fel a főispánokat. 34 Hogy tulaj donképen mit kívántak a legfelsőbb helyen a vármegyéktől, talán maga a királynő vagy tanácsosai sem tudták. Csak azt hajtogatták, kérdezték folyton a kiadott sürgetések, hogy „rendben" vannak-e az iratok? „rendezett-é a levéltár? De hogy mit értettek a „rend" és ,,rendezettség" alatt, arról a most megindult rendelet- és sürgetés-özön folyamán egy szó utasítás vagy tanács el nem hangzott. Ezt nagy bölcsen a vármegyékre vagy a főispánokra bízta a kormányszék és így mindenki a maga ízlése, elgondolása szerint fogott a rendezéshez. Rendezett levéltár alatt semmiesetre sem a mai értelemben vett és a tudományos kutatásra is alkalmas, mutatókönyvekkel ellátott és lajstromozott iratanyagot értettek. Hiszen ebben az időben nemcsak a családi levéltárak voltak féltő gonddal minden idegen szem elől elzárva, de a vármegyei levéltárakba sem lehetett bejutni. Az ungi főispán, még a megsürgetett rendezés elvégzésére is csak olyan egyént engedett be a levéltárba, aki sem birtokos nem 32 Orsz. Ltár. Erd. Kanc. 1769: 598. sz. 33 U, o. 1770: 998, sz. Az összes jelentéseket ismerteti Illésyí Az. erdélyi levéltárak 1770-ben. Századok: 1904: 435—446, 1. 34 Orsz, Ltár, Helyt, Mise. fasc, 92, N° 14.
