Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Iványi Béla: München levéltárai, magyar szempontból / 50–110. o.

58 DR. IVÁNYI BÉLA copulari". Ez a kiszemelt ,,vir" pedig, amint tudjuk, Páíóczy Mihály volt. így vélte megakadályozni II. Ulászló király, hogy a Hunyadi javak ellenfeleinek, a Szapolyaíaknak kezébe kerüljenek. Azonban Corvin Erzsébet és Pálóczy Mihály házasságából sem lett semmi, mert Erzsébet 1508 tavaszán meghalt. Ekkor II. Ulászló király elérkezettnek látta az időt, hogy kedvenc tervét megvalósítsa, s a György őrgróf s Frangepán Beatrix között már régóta tervezett házasságot létre hozza, s így a Hunyadi javakat György kezére juttassa. Megindulnak tehát Ulászló és Beatrix közt a tárgyalások, s végül is az özvegy kénytelen volt Ulászló király szívós sürgetésének engedni és 1509, január 25-én megtörtént a nagyon óhajtott házasságkötés. Ezzel a Hunyadi-család javai, tehát Hunyad vára, Monostor, Morzsína és Hátszeg kastélyok, Gyula vár és mezőváros Békés és Símánd mezővárosokkal, azután Sólymos és Líppa várak, mindezen várak tartományai, a Corvinok szlavóniai birtokai (Medvéd, Krapina, Rokonok, Lukanecz, Verbócz, Várasd, stb.) a Hunyadiak levéltárával együtt mind György őrgróf kezébe kerültek annál is inkább, mert felesége, Beatrix, 1510 elején meghalt. így lett a szegényen Budára jött György őrgróf egy csapásra gazdag ember, s így jutott a Hunyadi-család gazdag és értékes levéltára György kezébe, aki Magyarországból való távozása alkalmával e levéltárat is magával vitte Ansbachba. György őrgróf Budán előbb Mindszent-utcai házában rendezkedett be, de később, amikor II, Lajos gyámja és a „régens tanács" tagja lett, úgy látszik, a királyi palotába költözött, s 1524-ben való távozása után György szobáit maga a király foglalta el,

17 Budán udvarmestere (Ehesperger Zsigmond, Königsfeld Péter, Kudorff Tamás, Szaybersdorff Lipót), kamarásai, familiárisai, tanácsosai, titkárai veszik körül Györgyöt, sáfára, szakácsa (Rupleín János, majd Mihály mester), pincemestere, ügyésze (factor et director causarum suarum: Mískolczy János), szabója, 17 „Item der kunningk ist ín e(uer) f(ürstl.) g)naden) czímmer geczogen und wonct selber darinnen." Brandenb, Lit. N° 1086/6,