Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Bánrévy György: Hogyan idézzünk és közöljünk levéltári iratokat / 210–223. o.

214 VEGYES KÖZLEMÉNYEK zés már magában azt jelenti, hogy az 1711—1785. közötti iratokról van szó, A levéltári idézetek közt egyazon fogalmat nem lehet különbözőképpen megjelölni, mert zavar és félreértés származik belőle. Ugyanígy beszél egyszer Budai városi szúrnádások-rói (55. L), majd csak egyszerűen Városi számadások-ról (71—72, 1,). A függelékben minden eddigi idézésétől eltérően így találjuk jelezve a tanácsülési jegyzőkönyveket: Budapest Székesfővárosi Levéltár, Prot. 1699—1703. (114, 1.) A függelékben közölt további négy iratot azután helyesen idézi, de a 2, szám alatti szőllőösszeírás dátumának másolásánál bántó hibát vét, amikor nem oldja fel a 30t X-er 713-a.i: 30-ten December 1713. Más természetűek azok a jelenségek, amelyek Schoen munkáiban ötlenek a levéltári szemmel néző, következetes kritikát gyakorló és fáradságos kútfőellenőrzéstől sem visszarettenő olvasó szemébe, Schoen a felhasznált levéltári forrásanyag jelzéseit általában helyesen idézi, és ritka az olyan abszolúte téves idézése, amikor — teljesen érthetetlenül — a Matthey János által a budai királyi palotáról készített és a bécsi Hofkammerarchívban G, 33. VI, jelzet alatt őrzött rajzról azt állítja, hogy a bécsi Kriegsarchívban van, (A budapesti központi városháza 128—129, 1.) Tévesen utal még az Országos Levéltár Acta Jesuitica Irregestrata Collegii Budensís 6. fasc. 286. számára (A budai Szent Anna-templom 212. L), mert a 286. szám éppen üres, és a hivatkozott írat a 285. szám alatt található. Schoennek a munkáihoz felhasznált fontosabb iratokról készült szövegközléseí azok, amelyek formájuknál és — a közlésnek az eredeti íratok szövegével való szószerinti egyezését értve — tartalmuknál fogva megállásra késztetnek. Mind a két nagyobb monográfiájához (A budapesti központi városháza és A budai Szent Annatemplom) úgynevezett levéltári anyagban csatolta a szerző azoknak a levéltári, illetőleg más kéziratos forrásoknak szövegét, amelyeket munkája szempontjából különösen fontosaknak tartott. Külön hangsúlyozza is ezeknek a szövegközléseknek a jelentőségét: ,,Ez az anyag, amelyből e szerény tanulmány tárgyi hitelessége felépült. . ." (Annatemplom 195. 1.) és ,,Minden történeti tanulmánynak kiváltképpen, ha nyomtatott hiteles irodalomra nem támaszkodhatik, a legbiztosabb alapja, életet adó talaja az egykorú feljegyzések levéltárakban megmaradt kéziratí anyaga, amelynek gondosan megrostált, kétségtelen hite-