Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Klein Gáspár: A magyar levéltárvédelem kérdése / 1–28. o.

A MAGYAR LEVÉLTARVÉDELEM KÉRDÉSE 19 gával a rendteremtéssel is és évek teltek el, míg annyira haladt, hogy kiismerhette magát, a különféle rendeletekkel

11 levéltárba adott és ott feltétlenül megőrzendő iratok, vagy tárgyak, könyvek, stb. elhelyezésével, nyilvántartásával, kezelésével és vezetésével kapcsolatos tennivalók ellátása során annyira ígénybevevődött, hogy a valamikor úri-hivatalszámba menő levéltárnoki állás kezdett terhes lenni. Ezt azonban csak maga a levéltárnok érezte, a régi időkből megmaradt az a felfogás, hogy a levéltárnoknak nincs semmi dolga. Ha az anyakönyvi másodpéldányokba vezetendő utólagos bejegyzéseket nézzük például, ha csak a számot és évet írja is be a levéltárnok, a bejegyzések száma évente középnagyságú vármegyénél is 20—30.000-ret tesz ki, nem szólva arról a körülményről, hogy az anyakönyvvezetők munkája általában sok kívánnivalót hagy maga után s ugyancsak nagy tömeget tesz ki a helyesbítendő, pótlandó és kiigazítandó adatok céljából kiadott ügydarabok száma s jelentős munkát ad az ezen megkeresésekre befutó jelentések feldolgozása is. Erről azonban a közigazgatási embereknek rendesen nincs tudomásuk és általánossá lett a nézet, hogy a levéltáros munkaereje nincs eléggé kihasználva. Ezért az amúgy is megterhelt munkakörhöz még sok kifejezetten közigazgatási munkát is adtak. A vármegyei levéltárnok személyének és munkakörének lebecsüléséhez nagyban hozzájárult a vármegyei ügyviteli szabályzat 200. §-ának az irattár iratkezelésére vonatkozó rendelkezései során alkalmazott szövegezése: „amennyiben az irattárnok egyúttal levéltárnok is". Nem szólva arról a körülményről, hogy ez a szövegezés bizonyos ellentmondást tartalmaz az 1883. évi I, t.-c. 13, §ának rendelkezésével szemben, amely a törvényhatósági levéltárnokí kinevezést az országos levéltári kezelői vizsga letételéhez kötötte, már pedig ez a vizsga ugyanezen tör11 Az állampolgári eskü letételéről felvett jegyzőkönyvek megőrzését illetőleg az 1880. évi 584. B. M. a törvényhatóság területén működő kir, közjegyzők hitelesített alírásainak és pecsétjeinek levéltárbaadására vonatkozó 1874. évi XXXV, t.-c, 14. §-a, rendezett tanácsú városok és községek bélyegzőinek lenyomataira vonatkozólag az 1906, évi 8461. II, c. B, M. Községi határozatok megőrzése tárgyában az 1907. évi 129,655. B, M, Erdőgazdasági üzemterveket illetőleg az 1881. évi 10,092. F. M. és az 1929. évi 21,358/1.-2 F. M a vízikönyvekre vonatkozó 66,654/1885. F. M. a felekezeti anyakönyvekre vonatkozó 1827. évi XXIII. t.-c. és az állami anyakönyvekre vonatkozó 125,000/1902. B. M„ valamint a 80,000/1906. B, M. 2°