Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Klein Gáspár: Navora Kálmán és Navoráné Sántha Matild: Mezőcsát borsodmegyei nagyközség története. Mezőcsát, 1931. / 201–205. o.

ISMERTETÉSEK 203 be a osáti birtokába. Ha szerzők ezekről tudnának, további fejtegetésük is máskép alakult volna. Mátyás királynak a Pottornyay család részére kiadott nova donációs levelét fordításban közölvén, a kelet után: Datum Buda szerda, az Ür Jézus keresztjének feltalálása ünnepén — külön megjegyzik: ez az ünnep szeptember 14-én van. Nemcsak historikustól, de egy római katolikus kántortanítótól is joggal várhatunk annyi kronológiai ismeretet, melynek alapján tudja, hogy szeptember 14-én nem szent kereszt feltalálásának, hanem szent kereszt felmagasztaltatásának az ünnepe van, A Mátyás halála utáni időre vonatkozó hézagos adatközlésüket megokolják a szerzők. Eszerint a későbbi időre vonatkozó iratok jórésze a Pottornyai családdal rokon Ragályi család birtokában volt, de Pottornyai Miklós elbeszélése szerint ezek valószínűleg elkallódtak, „így a Mátyás király idejétől kezdődőleg Mezőcsátra vonatkozó eseményeket Pottornyay Miklós és Scoberda Antal kir. közjegyző elbeszélése nyomán közöljük." (így) Verancsícs munkáját, melyre hivatkoznak, a szerzők nemhogy forgatták volna, de még aligha láthatták is, mert ha tudnak arról, hogy a budai basa pusztításaitól félve, Kassát sürgeti, hogy hozza csapatait, meg kellett volna említeniök a Verancsicsnál sokkal hamarább olvasható ama körülményt is, hogy a szolnoki bég 1561-ben ugyanazon szándékkal indult útnak (t. i, hogy Csatot elfoglalja). Borovszky munkája volt úgyszólván az egyedüli forrásuk s mindamellett az ott található eredeti forrásokat is idézik és azokra hivatkoznak, de még az idézeteket sem helyesen alkalmazzák, mint pl. Prok. Tab. stb. Egyes fejezetek tárgyalásánál Borovszkytól egész mondatokat ragadnak ki, de legalább helyesen alkalmaznák ezeket! Borovszkynál ezen sorok a tárgyilagosságnak megfelelően és egészen máskép olvashatók, természetesen más is lesz a kép, melyet így kap az olvasó. A szerzők kijelentik, hogy arra vonatkozólag semmi feljegyzést nem találunk, hogy a XVIII. század közepéig Csattal mi történhetett, miután Rákóczi György Csatot Bethlen Istvántól valószínűleg elvette. Ha a valóságnak megfelelne, amit állítanak, hogy adataikat levéltárakból szedték össze, alig hihető, hogy ilyen kijelentéseket tennének. Borsodmegye jegyzőkönyvei ugyanis épen az ellenkezőt igazolják. De akik, ha még oly tisztes egyéniségek, mint Pottornyai Miklós és Scoberda Antal