Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Ember Győző: Szabó Dezső: A magyarországi úrbérrendezés története Mária Terézia korában. I. k. (Magyarország újabbkori történetének forrásai. Iratok a magyar társadalom- és gazdaságtörténethez) Bp. 1933. / 184–192. o.

ISMERTETÉSEK 191 udvar főtanácsadójának (18. 1. 31. j,). Szerinte Balassa mutatta ki a legvilágosabban az udvar előtt az úrbér és az adó összefüggését (19, 1,), Ezt az összefüggést az udvar enélkül is jól látta, Balassa szerepe, amit Sz. igyekszik minél ellenszenvesebbé tenni, mivel az udvarnál jutalmat hajhászott, nem volt olyan fontos, mint ahogy azt Sz. feltünteti. Sokkal jelentősebb egyéniség volt báró Cothmann kamarai tanácsos, akinek még a neve sem fordul elő Sz. könyvében, holott általában is, de főleg a kamarai birtokokon élő jobbágyság kérdésében döntőek voltak Cothmann véleményei. De Sz. nem ismeri a korona- és kama^ rauradalmak körül folyt korábbi vitákat, szerinte csak 1764. nov, 25-én került szóba ezeknél is az úrbérrendezés kérdése (198, 1,), Ennyi elegendő annak bemutatására, hogyan tisztázta Sz. az úrbérkérdés ,(közigazgatási" vonatkozásait. Nézzük ezekután az egyéb vonatkozásokat, elsősorban az országgyűlési tárgyalások menetét és azokban a jobbágykérdést. Más vonatkozásban már láttuk, hogy Sz. az előzményeket figyelmen kívül hagyta. Ugyanúgy járt el az országgyűlésnél is. De az országgyűlési tárgyalások menetében sem tisztázott minden, a jobbágykérdéssel összefüggő kérdést, így pl. nem döntötte el, hogy az alsó és fölső tábla között milyen volt a viszony, melyik volt tulaj donképen igazi ellenzője a jobbágykérdés országgyűlési szabályozásának. Az egykorú báró Koller szerint csak a főurak voltak ellene, az alsótábla pedig a főurak befolyása alatt állott. Gróf Esterházy kancellár szerint mindkét tábla egységesen az udvar terveível szemben foglalt állást. Mindenesetre érdekes lett volna ezt a kérdést tisztázni. Sz, ezt nem teszi meg (Koller báró véleményét nem is ismeri), ellenben a kancellár szavait úgy magyarázza, hogy a főurak az udvar mellett állanak (38. 1.). Az iratból, amelyre hivatkozik (Irományok 35. sz.), ez nem derül ki. A fejlemények is ellenkeznek ezzel, mire Sz. kénytelen a főrendek „hangulatváltozásáról" beszélni, de az iratból, amelyre hivatkozik (Irományok 34, sz,), ez megint csak nem olvasható ki. — Nem tudja megmagyarázni Sz., miért ragaszkodik az udvar, amikor te. alkotásáról már kénytelen lemondani, legalább ahhoz, hogy a szentesítés! formulába belekerüljön a jobbágykérdés. Sz. szerint a felelősséget akarta a rendekre hárítani (44. 1.), Az udvar ilyen módon kívánta biztosítani jogát a további lépésekre. Ekkor már világos volt előtte az út, amelyen mennie kell. Ez az út már az