Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Ember Győző: E. Müller–E. Posner: Übersicht über die Bestände des geheimen Staatsarchiv zu Berlin-Dahlem. I. Hauptabt. Leipzig, 1934. / 177–182. o.

180 ISMERTETÉSEK állami levéltárba kerülő iratokat, akár korábbi, akár későbbi időből származtak, be lehetett osztani a konvolutumokba akkor is, ha nem a titkos államtanács működésével voltak kapcsolatban. így pL a különböző kancelláriákból származó korábbi porosz vonatkozású iratokat Schönbeck két ú. n. régi (betűsoros és számsoros) 7. reposíturába helyezte, míg a későbbi porosz tárgyú íratok számára a 7. reposíturát jelölte ki. A később meghódított Űj-Kelet-, Nyugat- és Dél-Poroszország számára azután 7A, 7B, és 7C alatt állítottak fel repositurákat. Azonban nem lehetett élesen szétválasztani a régebbi és az újabb porosz iratokat. így a két régi porosz repositurában van újabb anyag, az újban viszont régi, párhuzamosan haladnak egymás mellett. Ennél a példánál még nem annyira szembeszökő a zavar, az önellenmondás a rendszerben, ami a tárgyi csoportosításnál elkerülhetetlen nehézség. Példák világítják ezt legjobban meg. Poroszország szomszédaival úgyszólván állandó határvíszályban állott, amint az minden országnál általános jelenség volt. Schönbeck a szomszédországok szerint több reposíturába osztotta a határvíszályokra vonatkozó iratokat. De voltak a határvíszályra vonatkozó általános jellegű iratok is. Ezek számára külön reposíturát kellett létesíteni. Azonban nem lehetett elkerülni, hogy az általános határügyí iratok közé ne kerüljenek olyanok is, amelyek egy meghatározott határt is érintenek és megfordítva. Vagy egy másik jellemző példa. Neumark és Lengyelország határviszályára vonatkozó íratok a 4. reposíturába kerültek 1—45. szám alá. A 13. számot a draheimi helytartóság számára jelölték ki. Ez a helytartóság 1668-ban porosz uralom alá került. Ettől kezdve a közigazgatására vonatkozó iratokat is itten helyezték el 13a-t alatt. Mindez a nehézség a tárgyi beosztással járt együtt, oka az volt, hogy a tökéletes tárgyi szétosztás lehetetlen. Egy bízottság, egy személy, stb. még nyújtott olyan középpontot, amely élesen meghatározta, melyik írat tartozik köré és melyik nem, de a tárgyi csoportok legtöbbjénél elmosódtak a válaszvonalak. Már Schönbecknek sem sikerült pl. a közügyek és a magánügyek szétválasztása, már ő, azután utódai is hol ide, hol oda helyeztek el egyegy íratcsoportot, ami azt eredményezte, hogy egyes repositurákban rések keletkeztek, másokat viszont agyonfoltoztak, a kezdetben egyszerűnek és könnyen áttekinthetőnek szánt rendszer idővel sokban nem tudott az eredeti célkitűzésnek megfelelni.