Levéltári Közlemények, 12. (1934)
Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Klein Gáspár: A magyar levéltárvédelem kérdése / 1–28. o.
8 DR. KLEIN GÁSPÁR melyek ma már levéltári kezelésben vannak, talán még ma. is olvashatók, de a gyakorlat azt mutatja, hogy ezek évről-évre halványabbak, Pedig ezek békebeli anyagon, békebeli vegyszalaggal készültek s a mainál kétségtelenül jobb és nagyobb biztosítékot nyújtottak. A mai nagy takarékossági kényszer esetén, gyengébb minőségű íróanyag és írószer alkalmazásával még kevesebb biztosítékot láthatunk ezen módszer alkalmazásában és minthogy sem a vegyi tinták, sem a gépírás tartóssága az idő részéről még igazolást nem nyert, kívánatos volna, hogy mindaddig, míg ezen írószerek a gyakorlatban be nem váltak, hivatalos iratok céljaira olyan esetekben, melyek a jövő számára fontosak, alkalmazást ne kapjanak. Minthogy pedig nem lehet tudni, hogy mi lehet történeti szempontból fontos a jövőt illetőleg, intézkedés szükséges arra vonatkozólag, hogy a fogalmazványok sem gépírással, sem vegyi tintával ne készülhessenek. Azt kívánni, hogy a hivatalos kiadványok kézírással készüljenek, talán a mai körülmények között anakronizmus és szinte kivihetetlen is volna, de a megmaradó fogalmazat minden körülmények között kézírással, a gyakorlatban bevált fekete írótintával volna készítendő. A fogalmazványok a gyakori szerelések, előíratcsatolások következtében s az ügyre vonatkozó előzetes intézkedések tanulmányozása végett nagyon sokat forognak, sok viszontagságon esnek át, mikor is sok hatásnak is vannak kitéve, tehát sokat szenvednek a tartósság rovására. Ne menjenek addig tönkre, vagy ne viselőd)ének meg úgy, hogy mire levéltárba kerülnek, széthulló és málló tömkeleggé váljanak. Épen ezért szabályozandó volna a használandó papírnem kérdése is. Ne adjunk módot és lehetőséget íróanyagpazarlásra, de ne legyünk szűkmarkúak sem ott, ahol a túlzásba vitt takarékoskodás károshatású lehet. Mindamellett van talán olyan írat, minden korszerű követelmény szem előtt való tartása mellett is, melynek az elkészítése nem máról holnapra történik s amely nem olyan természetű, hogy kézírással előállítható ne volna. Ne gondoljunk itt másra, mint pl. zárszámadásokra, jelentésekre, a történelem számára levéltárba helyezendő törvénytervezetekre és többek között az egyes törvényhatóságok alispánjainak évnegyedes jelentéseire. Ha már hódolunk azon felfogásnak, hogy ilyen természetű iratoknak is kézírással való elkészítése nem méltó a hivatal tekintélyéhez, gondoskodjunk talán mégis arról, hogy ezeknek kézírással készített hiteles másolata, vagy példánya kerüljön levél-