Levéltári Közlemények, 11. (1933)
Levéltári Közlemények, 11. (1933) 1–2. - Értekezések - Fekete Nagy Antal: A báró Rudnyánszky-család levéltára / 16–57. o.
26 DR. FEKETE NAGY ANTAL ahogy azt a perek eredményes vitele megkívánta volna. Az egyes oklevelek kikeresését némileg megkönnyítették ugyan a korábbi tartalmi csoportosítás és az egyes oklevelek hátára írt tartalmi feljegyzések, mindez azonban csekély segítséget jelentett az időközben hatalmasan megduzzadt, nagyrészt lajstromozatlan levéltár könnyű kezeléséhez. Így •a levéltár egyre égetőbbé váló, szakszerű rendezésének ügye továbbra már kikerülhetetlen volt. Minthogy Száraz Júlia sem a levéltárat nem ismerte, sem latinul nem értett, férje betegségétől kezdve a levéltárat tulajdonképen a családi ügyvédek kezelték és szedték ki abból a perekhez szükséges iratokat. így könnyen az a veszély fenyegette a levéltárat, hogy egyes és talán igen fontos darabjai eltűnnek, azért a család egyik volt ügyvédje azt ajánlotta Száraz Juliannának, hogy a levéltárat rendeztesse és készíttessen elenchust hozzá. Rudnyánszkyné a tanácsot megfogadva s a levéltárnak a család lakóhelyén, Tótényben levő, a fontosabb jogi vonatkozású iratokat tartalmazó TÓszét rendeztette is Bakó Gábor ügyvéd által. 24 Így valósult meg 1777-ben a levéltárnak régen szükségessé vált szakszerű rendezése. A munka lefolyását ós időtartamát nem ismerjük, minderre azonban a Bakó által készített elenchusból következtetéseket vonhatunk le. A levéltár rendezésekor általában azok a szempontok érvényesültek, amelyeket az akkori jogi felfog as, a szükség és a körülmények minden családi levéltárra nézve előírtak. A családi levéltárak helyettesítették ekkor a telekkönyveket, a határ járó oklevelek a kataszteri térképeket. A családi levéltár a birtokokhoz való jognak minden forrása, a bennük foglalt iratoknak a rangsorát az adja meg, hogy melyik mennyire alkalmas a család birtok jogának a megvédésére. E szempontok mellett természetesen a rendezések alkalmával elsősorban csak a birtokjogi vonatkozású oklevelek, az adomány- és osztály levelek kapnak helyet az elenchusban. Azok az iratok, amelyek a birtokjog igazolására nem alkalmasak, éppúgy kimaradnak az elenchusból, mint a jobbágyság az alkotmány sáncaiból. Az ilyen szempontok mellett történő rendezések alkalmával nagyon sok „inutile" jelzésű irat kerül ki, amelyeknek megsemmisítése szerencsére nem minden esetben történt meg. Az inutiliák közé számították a családra nézve idegen birtokokra vonatkozó okleveleket is, minthogy ezeknek az iratoknak a levéltárba való 24 D csoport, 297. sz.
