Levéltári Közlemények, 11. (1933)
Levéltári Közlemények, 11. (1933) 3–4. - Értekezések - Dr. Kapossy János: Magyarországi ötvösök a XVIII-XIX. században
MAGYABOBSZÁGI ÖTVÖSÖK A XVIII—XIX. SZÁZADBAN 247 áll rendelkezésre a XVIII. századból is, míg a XIX. századi adatok meglepően gyérek, Mihalik kassai monográfiájában közölt számadatok éles fényt vetnek a mesterek évszázadok szerint való megoszlására : a felsorolt 348 ötvösmester közül 14 esik a XIV. századra, 39 a XV-re, 120 a XVI-ra, 114 a XVII-re, már csak 40 a XVIII-ra és csupán 22 a XIX-re. Ez az arány, egybevetve a többi ismert város adataival, nagy általánosítással az egész országra terjedően érvényesnek mondható. De ha az eddig ismert mesterek feltűnő számbeli csökkenéséből lehet is bizonyos következtetést vonni az újabbkori hazai ötvös-műgyakorlat nagymérvű hanyatlására, az is kétségtelennek látszik, hogy XVIII— XIX. századi ötvösségünkről pusztán néhány főbb központ anyagából nyert kép csak igen hiányos és igen töredékes lehet. Jóval szélesebb kört ölel fel Illéssy János közleménye, amely a XVIII. század első harmadáról nyújt országos összeírások és jelentések alapján majdnem teljes képet. 12 Sajnos azonban, alig néhány próba komoly kételyeket támaszt a közlemény tudományos használhatósága és főként megbízhatósága felől. Nemcsak a mesterek egész sorát hagyja ki, aminők a mármarosi ötvösök és tanítómestereik, a lévai Benkovics, a szakolcai Pinkasz és mások, nemcsak esztergályosokat, pántlikakészítőket 13 s hasonló tisztes iparosokat vesz fel — sajnálatos félreértéssel — ötvösmestereink sorába, de a hibás olvasásoknak s névelírásoknak is olyan sorát nyújtja -— Klocz helyett Stucz, Konszwaldt helyett Roszwala, Jolsva helyett Zsolna stb. — hogy közlése csak az eredeti forrásokra visszanyúló kritikával használható. Hibái és elírásai indokolttá teszik, hogy jelen közleményünkben Illéssy egész anyagát — már csak a teljesség kedvéért is — az eredeti források nyomán újból felvettük. Körülbelül itt kapcsolódik az eddigi kutatás munkájához jelen közleményünk, amely elsőnek óhajt az egész országra kiterjedően átfogó képet adni az 1700—1848 közötti másfél évszázad magyar ötvösmestereiről. Anyagát kizárólag első kézből, levéltári forrásokból meríti és levéltári állagok szerint határolja is el. Nincs tekintettel sem már megjelent közleményekre, sem elszórt adatokra; nem akar ezek lexikális összeállítása lenni, amivel terjedelmét és viszonylagos teljes12 Illéssy János: Magyarországi ötvösök 1732-ben. -— Archaeologiai Értesítő, új folyam XXIV. (1904.), 385. s kk. 11. 18 Az 1715-ből Lőcséről ötvösként közölt Moser János az eredeti öszeírás szerint ,,tornator íl , Budaeus Keresztély pedig „Kgukirius".
