Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 3–4. - Értekezések - Dr. Főglein Antal: Gömör vármegye levéltára

218 DR. FŐGLEIN ANTAL biztos helyiség biztosítását kötötte ki.

46 Amikor Rimaszombaton az 1825-ben átalakított székházban elkészült az új levéltári helyiség, négy boltíves, földszintes szoba, vasajtókkal, vasablaktáblákkal, a levéltár átvételével Lőrinczy András törvényszéki kiadó bízatott meg, aki 1848 előtt levéltári segéd volt és így tökéletesen ismerte a levéltári iratanyagot. De az átvétel nagyon elhúzódott, mert Lőrinczy nem merte az iratokat leltár nélkül átvenni. Leltár pedig nem volt. A lajstromok is hiányosak voltak. Maguk a közgyűlési jegyzőkönyvek is csak 1836-ig voltak lajstromozva. A lajsromokban viszont nem az illető jegyzőkönyvi (közgyűlési) szám, hanem csak a jegyzőkönyv oldallapja volt feltüntetve; így az iratokat Ijőrinczy darabról-darabra a kezébe vette és így ellenőrizte, hogy megvannak-e. Számos családi letétet talált, amelyeknek iratai szintén nem voltak jegyzékbe véve. Előbb tehát ezeket is összeírta.*

7 Így eltelt két év és a levéltár átvétele még mindig nem volt befejezve. Végre 1857 március havában egy Demarcsek Ernő nevíí „official" bízatott meg az átvétellel. Ez nem sokat ellenőrzött, leltározott, hanem egyszerűen kocsikra rakatta az egész levéltárat és Rimaszombatra szállította.

48 Demarcsek Ernő rendezte azután az egész levéltárat. De, sajnos, nemcsak rendezte az igazságügyminiszteri általános „Utasítás" szerint, hanem selejtezést is végzett, amelyre részletesebb utasítást az eperjesi főtörvényszék adott ki. Ez, valamint az a körülmény, hogy ezt az egyszerű kezelő tisztviselőt munkájában a rimaszombati törvényszék tagjai, tehát az ő közvetlen feljebbvalói, irányították, számos történeti értékű irat veszedelmét jelentette. Az utasítás szerint ugyanis kiselejtezendő volt minden irat, amely közgyűlési tárgyalást nem vont maga után. Ezek közé soroltattak pL az üdvözlő- és részvétiratokon kívül a szomszédos és más vármegyék, hatóságok átiratai, egyes személyek levelezései is. Ilyenek garmadával érkeztek a vármegyékhez ésaz alispánok, nótáriusok hűségesen meg is őrizték azokat. Ezek, minthogy „közgyűlési határozatot" nem vontak maguk után, értékteleneknek nyilváníttattak. Az irányító és ellenőrző hivatalnokok, akik a kiselejtezendő iratokat kijelölték, csupa idegennyelvű és idegen érzületű emberek voltak. Maga a főnök, Koreska, cseh volt. A törvényszék bírái túlnyomó részben csehek. Szolgáltak ugyan a vármegyében M ü. o.

5 2000. sz. 47 U. o., 1452/1854. 48 TJ .o.

5 IL, 1856/2. No. 445.