Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 3–4. - Értekezések - Dr. Főglein Antal: Gömör vármegye levéltára

GÖMÖR VÁRMEGYE LEVÉLTÁRA 209 a nótáriust nem fizette, az utána maradt vármegyei iratokat az özvegy nem adta ki és Thar alispánnak a maga pénzén kellett azokat kiváltania. Az özvegytől visszakerült egy kopott és penészes jegyzőkönyv ós három csomag különféle perirat, amelyeket 1614-ben az alispán Gallyas Tamásnak, az új jegyzőnek adott át megőrzés végett. Gallyas egyébként nemcsak Gömörnek, hanem Heves és Nógrád vármegyéknek is nótáriusa volt és így három vármegye iratát kezelte.

4 1619-ben a Bethlen Gábor-féle belső mozgalmak során Jászót feldúlták ós úgy látszik, ekkor pusztultak el a vármegye régebbi, 1571 előtti jegyzőkönyvei ós iratai, valamint az 1588—1594. évek közti jegyzőkönyvek.

5 A török világ örökös bizonytalansága, a jegyzői tisztséggel járó gyakori kockázatos utazás nem tette nagyon kívánatossá ezt a foglalkozást ós Gömörben is látjuk a nótáriusok sűrű változását. De a gyűlések helye sem volt állandó; hol itt, hol ott tartották a gyűlést vagy az ítélőszóket és így az iratok ebben a vármegyében is állandóan kézről-kézre és egyik gyűléshelyről a másikra vándoroltak. Gallyas Tamás utódja a XVII. század 20-as éveiben Miskolczy Miklós, a 30-as években Basó Mátyás (1632—1643),

e majd Szirmay Péter és Jeney János voltak.

7 1648-ban Döry István vállalta e tisztséget, aki Miskolcon lakott. Előbb azonban szerződést kötött a vármegyével, amely szerint ez köteles nótáriusa zavartalan utazását biztosítandó, mind a felsőmagyarországi főkapitányságtól, mind pedig az egri basától s a véghelyek kapitányaitól menlevelet kieszközölni. Ugyancsak gondoskodnia kell a nótárius és lovai élelmezéséről is, ha az gyűlésre vagy ítélőszékre közibük jön.

8 A vármegye iratai most éveken át Miskolcra tették meg az utat s onnan vissza az egyes gyűlésekre és ítélőszékekre. A 60-as ós 70-as években Istvánffy Mátyás

9 volt a vármegye nótáriusa. Mikor ezt 1685-ben elfogták és Kassára hurcolták,

10 utóda Muraközy Márton (1685—1695),

1X majd Lányi Pál volt, aki megírta 4 U. o., 61. I. 5 Más nézet szerint az íratok nem pusztultak el, hanem a konvent levéltárának iratai közé kerültek és ott is maradtak. (A vármegye levéltárnokának jelentése, 1880-ban. 1252/1880. 0. L. sz.) 6 Forgón Mihály dr.: Gömör-Kishont vm. nemes családjai, I. 86. — Nemz. Múz. T. any. 7 Vm. monogr., 531. ö Vm. jkv. Közli: Századok: 1876. pf. 72. 1. 9 Nemz. Múz. Törzsanyag: 71,0, 730, 731, 740. cs. 10 Vm. monogr. 532. 11 Forgón id. m.

} IL, 134.