Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 3–4. - Értekezések - Dr. Bittner Lajos: Károlyi Árpád, a levéltárnok

KÁROLYI ÁRPÁD A LEVÉLTÁRNOK 205 és iránytszabó volt, mint alig egy másik előtte vagy utána. E téren igazi vezetőegyéniségnek bizonyult, meg volt a képessége, hogy másokban is felkeltse a munkakedvet, kiváltsa -a munka önálló folytatását, felismerie, összefogja és helyes irányba terelje a serkenő erőket. Ezáltal elsősorban a levéltár fiataljait nyerte meg. Ez a fiatalság Károlyinak köszönheti ezenkívül a becsületes, alapos és lelkiismeretes munkára való nevelést. Személy szerint Károlyi a munka túlhajtott „rendszabályozásától" idegenkedett. Az ő idejében a levéltárnak tulajdonképeni -szolgálati rendtartása nem volt. Az egykori rendtartások (1753. és 1818.) rég elavultak s újak Erb néhány kísérlete ellenére sem készültek. Károlyi ezt nem fájlalta. „Igen gyakran csak a tapasztalat és a bevált gyakorlat szabja meg a levéltári igazgatás számára az irányt, — fejtegeti 1913 április 28-án — amelyet adott esetben be kell tartania. Az általános szolgálati rendtartásnak e hiánya azonban mindezideig semminő vonatkozásban sem bizonyult hátrányosnak; ellenkezőleg megállapítható, hogy a levéltár igazgatósága ily módon abban az előnyös helyzetben van, hogy elavult rendeldelkezések által meg nem kötve, akár a felettes hatóság kifejezett felhatalmazása alapján, akár saját belátása szerint, mindenkor alkalmazkodhat a közélet, a közigazgatás és a tudományos kutatás folytonosan változó szükségleteihez".

11!> Mindazonáltal 1912-ben Károlyi báró Mitis Oszkárral egy tájékoztató összefoglalást állíttatott össze,

111 amely kitűnő Itópet nyújt a levéltárban akkor dívó gyakorlatról s annak történeti alapjairól. Károlyi példaadásával és nem szűnő buzdításával elérte, hogy tisztviselői mindenkor alapos és lelkiismeretes munkát végeztek. Bár igen nagy türelme volt & alárendeltjeinek egyéni sajátosságai iránt szeretetteljes megértést tanúsított, a felületes és könnyelmű munka erős indulatba hozta. Nem egy tisztviselője felsóhajtott, amikor egy végig nem gondolt büszke tervnek mélyére nézve, nagy •alapossággal gyakran kicsinyesnek látszó kérdések teljes tisztázását követelte. De senki sem bánhatta meg ezt az alaposságra és lelkiismeretességre való nevelést, mert- azok a levéltárnoki hivatás legfőbb követelményei. Kínos pontosságot követelt Károlyi a folyó ügyek vitelénél is. Megfelelő számú segédhivatali tisztviselő biztosításával (legvégül öten voltak) gondoskodott az irodai ügy110 V. A. 339/1913. 111 V. A. 838/1912. .Levéltári Közlemények 14